Nekünk Mohács kell

MODERNIZÁCIÓ és MOHÁCS!

Ady Endre verse a szállóigévé lett "Nekünk Mohács kell" címet viseli. Nem kívánom, de a dolgok sajnos úgy néznek ki, hogy nekünk mindig valami nagy katasztrófa kell ahhoz, hogy kijózanodjunk, felébredjünk. Ma már tudjuk, hogy mit is értett Gyurcsány a modernizáció alatt. Ha régebben nincs az országos felháborodás, akkor a „képviselõk” elfogadnak egy törvény-javaslatot, amely szerint a jövõben nem büntethetõ az, aki 14–18 éves fiatal-korúakról, azok beleegyezésével, saját használatra pornográf felvételeket készít. Persze a Bajnai miatt öngyilkosságot elkövetõk, a mostanában éhezõ, a hajléktalanná válók százezrei és az MSZP modernizáció egyéb áldozatai már nem kábíthatók tovább. Ám a még élõ és nyomorgó naivak, bizony jobban hisznek a Tv Híradónak, a Napkelte megmondó embereinek, a gazdaságot csõdbe vivõ közgazdász guruknak és a megélhetési pártvezetõknek, mint a saját szemüknek.
Ha a hazugságvizsgáló poligráfot egymás után többször is át lehet verni, akkor Bajnainak és elvtársainak újra és újra sikerülni fog mindez, a baloldali érzelmû lakossággal. A pártállami beidegzõdöttségek által befolyásolt népesség ugyanis rászokott arra, hogy úgyis az történik, amit az elvtársak akarnak és így, nem is érdekes, hogy igazat vagy hamisat, állit a „nagyfõnök”! Véleményem szerint az a tény, hogy az egy párti parlament alsóháza fogadta el az 1949 évi XX. törvény alapvetõ módosításait - tehát az MSZMP kommunistái vezették be hazánkban a vadkapitalizmust -, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a törvényt (amelyet még ráadásul alkotmánynak is csúfolnak) éppen õk nem tartják be.

Arra persze nagyon is kényes a hatalombitorló csapat, hogy a nép viszont betartson minden törvényt és különösen azok, akik védtelenek a hatalommal szemben. Tehát amíg a kisvállalkozókat lehetetlenné teszi a kormány, addig a multi cégek 1600 Md forintnyi közvetlen támogatást zsebelhetnek be az adózók által kiizzadt forintokból. Az Országgyûlés képviselõcsoportjai pedig rész - azaz latinul part – képviselõként a sajátos rész – tehát párt - érdekek megjelenítésével vannak elfoglalva az egész, tehát a magyar nemzet képviselete helyett. Az „alsóház” azt képzeli tehát magáról, hogy nem az országot, hanem a pártokat kell képviselniük és ehhez az ad igazi táptalajt, hogy a listákon bekerültek száma magasabb, mint az egyéni választókerületi képviselõké. Persze szereptévesztõ a kormány is, amely egy olyan hatalmi tényezõnek tekinti magát, amelyet nem befolyásol semmi, hiszen mint mondják: „felhatalmazást kaptak négy évre” a polgároktól. Ilyenkor már azt is elfelejtik, hogy a választási program az, amelyet a választópolgár megszavazott és nem a pártvezetés. Nem is a párt által javasolt személyek tehát a közhatalom legális birtokosai, hanem a programvégrehajtó személyek, akik a közjó érdekében vállalták a végrehajtó hatalom feladatát.

Álláspontom szerint az alkotmánynak nevezett 1949. évi XX. alaptörvénynek sincs meg a megfelelõ legitimitása, de elismerem, hogy ha legalább azt betartották volna a pártok és a képviselõik, akkor az államnak legalább lenne, egy félig elfogadható legitimitása. Ám ha az ál-alkotmány preambulumából idézem a következõ gondolatot, akkor mindenki világosan megértheti, hogy a mondat minden részletére rácáfol a jelenlegi politikai helyzet: „a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében”

A parlamenti demokrácia nem valósult meg, hanem egy többpárti parlamenti diktatúra alakult ki, ahol a több képviselõvel bíró párt vagy pártok, szabad prédájává vált a hatalom. A szociális piacgazdaság szintén nem jött létre, mert a neoliberális gazdasági doktrínát erõltetõ SZDSZ, minden kormány alatt rendelkezett olyan nyomásgyakorló eszközrendszerrel, amely megakadályozta.

A jogállamnak sajnos még a lehetõsége sem volt meg, hiszen annak az alapja a magyar történeti alkotmányosság lehetett volna, amitõl a rendszerváltó pártok mereven elzárkóztak, sõt még a létét is kétségbe vonták. A békés politikai átmenet lehetõsége pedig végképp megszakadt 2002-ben, amikor egy hamis propagandára épített kampány után, egy valószínûsíthetõen csalási megoldással megtoldott hatalomátvétel történt az MSZP részérõl.

Ha mindehhez hozzávesszük a jelenleg hatályos ál-alkotmány 3§ (3) akkor világossá válik, hogy maga az ál-alkotmány is lehetõséget adott a pártokrácia diktatúrájának kialakulására és hatalom ellensúly nélküli bitorlására, sõt annak folyamatos megtartására és a hatalommal való visszaélés minden formájára.

(3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelõen egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselõje nem tölthet be.

Ha ugyanis nem mûködne a párttagság részére a pártfegyelem, akkor a közhatalmat valóban a választott személy képviselné a saját lelkiismerete, tudása és a közjó igényei szerint. Ha a pártérdek nem lenne olyan fontos a párttagok számára, akkor nem foglalnák el a pártkatonák a különbözõ állami szervek egyébként is jó fizetésû posztjait, s nem irányítanák azt úgy, hogy lehetõleg az õ kutyájuk kölyke járjon jól. Az ál-alkotmány azon tétele, hogy - törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja nem tölthet be – egyenesen nevetséges a jelen gyakorlat mellett.

A választások megnyerése céljából, mind a gazdaság állapota, mind megszorítások mértéke tárgyában a kormánya, valamint az MSZP megtévesztette a közvéleményt. Ennek lett az eredménye az, hogy a hamis adatokon nyugvó, és a „több pénzt az embereknek” szlogenre épülõ pártprogram, a megnyert választások után nem volt betartható, sõt a program ellenkezõje való fordításra való felhatalmazást, még egy hiteles Országgyûlés sem adhatott volna. A megtévesztéssel megválasztott, képviselõk így csupán látszat-legalitással rendelkeznek mind a kormányoldalon, mind az ellenzék oldalán. Ám ez a látszat-legitimitás úgy tûnik, nem zavarja egyik oldalt sem, sõt még azt is megértük, hogy az eredetileg manipuláló kormányfõjelölt ráunván az ellene tüntetõkre, átadta a „hatalmát” - amelynek illegitimitása egy percig sem volt kérdés – kedvenc munkatársának, s az ellenzék óriási verbális támadása után, a fõ ellenzéki szónokok gratuláltak az „új fõnöknek”! Pedig õk is tudják, hogy Bajnai csomagja maga lesz MOHÁCS!

Mirõl is beszél az „új fõnök”?

Az a dolga, hogy a legtöbb adót söpörje be az államkasszába, és az eddig általa is kihasznált adóparadicsomokból visszaterelje az adózókat ide a multik által gyarmatosított és az elvbarátai által szétlopott Magyarországra. A másik feladat, hogy megakadályozza a populizmus hatalomba kerülését, mert az visszavetné az európai színvonaltól. Visszavetné? Hová? A kocsmában erre a szövegre mondják a legények, hogy „van bõr a képén”! Tehát az ellenzéki képviselõk is gratuláltak Bajnainak! Kezet fogtak vele pedig elõtte gyilkosnak nevezték!

Számomra azért is érthetetlen a képviselõk magatartása, mert többnyire nem amatõr butuskákról van szó, hanem dörzsölt politikusokról, akik tudják, hogy nincs legitimitása az egész cirkusznak. Vajon miért nem mernek kilépni ebbõl és kimondani végre, hogy a király meztelen, hogy az „alsóház” törvényellenesen jött létre, a kormánynak nincs lehetõsége megalakulni, nincs felhatalmazása mást tenni, mint az egykori választást nyerõ programot megvalósítani. Mitõl félnek ezek a képviselõk?

Hiszen "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.”

Szeged. 2009. 04. 28 Dr. Bene Gábor S.

A Kárpáti Harsona fõmunkatársa és a Magyar Nemzeti Bizottság tiszteletbeli elnöke.