LEMONDOTT FLETÓ?

Lemondott?

Á dehogy! A beszédében csupán azt mondta, hogy új miniszterelnökre és új kormányra van szükség! Azt, hogy az új jelölt is saját maga legyen, azt nem mondta ki. Viszont javasolta a szocialista párt legfõbb döntéshozó fórumának, hogy bízza meg a párt vezetését, személy szerint a választmány elnökét, a pártelnököt és a frakcióvezetõt az új miniszterelnök kiválasztásával. (S, ha ezek nem találnak „jobbat” nála, akkor széttárja a karjait és feláldozza magát a „szociális modernizáció baloldaliságának” oltárán.) Ha ismét õt jelölnék, akkor világossá válhat mindenki számára, hogy neki nincs alternatívája, õ az eszme és az ország megmentõje, õ az egyetlen lehetõségünk! (sic!) Mindez az ifjúkommunista idõszakban belérögzült, úgynevezett önkritikai megnyilvánulás szellemében is valósághûnek tûnik, sokak számára. Ám azt kevesen veszik észre, hogy a bevallott hibái is, pártja erejének és lehetõségeinek hibás felmérésébõl adódtak, s nem az elévült-tolvaj, táncos-komikus mivoltából.

Álláspontom szerint mindez csak azt jelzi, hogy GyF és az éceszgéber brigád két lehetõségben gondolkodik. Sajnos 99%-nyi esélye van annak, hogy csupán a bûnbak szerepérõl szeretne lemondani a „táncoslábú” KISZ-fiú, s ehhez keres új és trükkös megoldást. (bár úgytûnik, hogy elszámítja magát!)

A háttérhatalom már valószínûleg szeretne megszabadulni a néha irányíthatatlanná váló és pszichés gondokkal is küzdõ Pinocchiótól, de a dominó elvet a pillanatnyi gazdasági és politikai klímában nem kívánatos nekik kipróbálni, s így inkább kivárnak.

A másik lehetõség GyF bonyolult személyiségében rejlik. Hiszen annak, aki egész életében szinte csak „igazmondó sikerekkel és vagyon nélküli szellemgyarapodással” mûködött, annak nagyon nehéz lenne minderrõl lemondani, csak úgy. Helyette a szokásos trükk-technikával (valószínûleg) megtalálta azt a személyt, akit õ irányíthat, és aki a pénzhatalom minden kívánságát kiszolgálja majd.(rajta keresztül)

Az MSZ(M)P - egyszer már átmentett - politikusi csapata természetesen összezár a „táncoslábú” kijelentésére és rettegve gondol arra a lehetõségre, hogy valaki átveszi a valódi hatalmat, hiszen a társadalomtól való félelmük napról napra nagyobb. Tudják jól, hogy számukra csak a hatalom jelent biztonságot és nem valószínû, hogy a rendelkezésre álló 2 hét alatt olyan jelöltet mutatnának fel, aki nem függvénye GyF akaratának. Szekeres Imre csütörtökön már jelezte: a következõ parlamenti választásokon már nem Gyurcsány Ferencet indítaná a párt kormányfõjelöltnek, ugyanis csak így állítható helyre a kormány, illetve az MSZP hitelessége. Ez egy új és hiteltelen hang, hiszen ezt eddig csak mi mondtuk ki! Az ellenzék tett ugyan hasonló kijelentéseket, de mindig csak a néphangulati elégedetlenség nyomására.

„A kialakult belpolitikai helyzetre tekintettel nem zárható ki, hogy a védett rezidencia környezetébe engedélyezett vagy spontán demonstrációk során, illetõleg azt követõen nem alakulnak ki olyan magatartások, melyek jelentõs kockázati tényezõt jelentenek a rezidencia, így a védett személy biztonságára.
A védett személyek közül továbbra is a miniszterelnök úr a legveszélyeztetettebb.(No vajon miért?) Ezt bizonyítják a neki, illetve családtagjainak címzett, folyamatosan küldött fenyegetõ és gyalázkodó postai küldemények, elektronikus üzenetek, illetve személyével kapcsolatos bejelentések.” Így indokolja a Köztársasági Õrezred, a II. kerület Szemlõhegyi út, Fajd utca és a Józsefhegyi út közötti szakaszának lezárását, amit a félelem motivál. Lehetséges, hogy õk tudnak valamit?

Az a momentum, hogy nem jelölt meg alkalmas utódjelöltet, magáért beszél. Gyurcsány Ferenc nem kívánja felfedni a kártyáit és szeretné, ha õ lenne az ország és a baloldaliság nagy megmentõje. (sic!) A jelen akció tehát, inkább a problémák elkendõzésére alkalmas, mint valódi irányváltásra. A taktika része, annak az igen nehéz feladatnak, hogy a kormányfõ által támadott „baloldali populista” MSZP-sek is támogassák õt - mint alternatíva nélküli „modernizátort”-, ha viszont az összezárás nem sikerül, akkor a GyF az általa kiválasztott személyt fogja majd a bársonyszékbe segíteni. Az hogy mi fog történni a szocialista párt április 5-i rendkívüli kongresszusán, és kit fognak miniszterelnök-jelöltként megnevezni, az egy nyitott kérdés, de a kommunikációs térben ez el fogja tompítani az ország elõtt álló valós problémák felvetésének lehetõségét és erejét, ugyanígy a politikai rablók üzelmeit és a civil ellenállás tevékenységét.
(Lásd: egyetlen híradás nem mutatta a Magyarok Szövetségének zászló-bontását a Hõsök terén, mert minden médiafelületen GyF „mondott” le!)

Gyurcsány Ferenc nem tartozik a 130-as IQ-val rendelkezõ hülyék közé.

A pártelnöki posztot is meg akarta tartani, ami azt jelenti, hogy továbbra is felügyelheti az MSZP politikai irányvonalát, s az országgyûlési frakciót.(ez hatalom)
Egyedüli jelöltként az 599 küldöttbõl 508-an szavaztak rá, ami 85 százalékos támogatottságot jelent. Ez valójában azt jelenti, hogy a párton belül komoly repedések mutatkoznak, s már 15 % bátorság halmozódott fel a diktátor ellen. Az MSZP vezetõsége ugyan retteg a hiteles közvélemény-kutatástól, de GyF hatalommániájától és az ötletbörzés trükkjeitõl is. Viszont ezt az utóbbit, nem meri senki kimondani a párttagok közül, mert fortélyos félelem uralkodik a vezetõség és a tagság körében is!

Az a tény, hogy a bejelentés még az MSZP elnökségét is meglepte, felveti a szokásos, váratlan és meglepetésszerû gyurcsányi ötletbörze taktikai felújítá-sát, vagy a jól elõkészítettség látszatának a tagadását.

A bizalmatlansági indítvány a húsvét utáni elsõ parlamenti napon kerülhet az Országgyûlés elé, így viszont van 2 hét arra, hogy kimentsék a lopott pénzek tömegét, lehetõség nyílt az idáig elhazudott államcsõd kommunikációjának elõkészítésére, s az EU/IMF további kölcsönfolyósító machinálására. Itt érik össze tehát a gyurcsányi érdek és a pénzhatalom érdeke, mert mindkettõ az eladósítás további fokozásában gondolkodik. Gyurcsány az esetleges bukása esetére akarja az ország kormányozhatatlanságát „biztosítani” az ellenzék számára, amivel elérheti, hogy néhány év múlva - mint a viszonylagos jólét -, „kádárjánosára” emlékezzen rá (a könnyen felejtõ) társadalom. A pénzhatalom pedig az adósságcsapda teljessé válását reméli a további eladósítástól. Most az MSZP-nek meg kell alkudnia az SZDSZ támogatásáról - ami nem olcsó -, bár ez már biztosan megvan, hiszen Fodor Gábor már korábban tudott Gyurcsány Ferenc terveirõl, mint maguk a szocialisták. (Az iránymutatás éceszgéberei onnan jöttek eddig is!)

Akkor most nézzük csak a jogi helyzetet. A Kormány - a miniszterelnök útján - bizalmi szavazást javasolhat, írja az ál-alkotmány 39/A § (3) bekezdése. Viszont a lemondás kilátásba helyezése és a személyes hibák beismerése - ha formailag nem is -, de erkölcsileg mindenképpen valódi lemondási szándékot sugallt.

Most újra tanúi lehetünk az igazság relatívizálásának, és az illegitim állam, illegitim jogrendjének a gyakorlatában uralkodó: joggal való visszaélésnek!

Gyurcsány Ferenc tehát nem véletlenül nem mondott le, hanem lebegteti és helyette konstruktív bizalmatlansági eljárást kezdeményez! Ebben a jogtalan jogrendszerben megteheti! Az, hogy lesz-e olyan jelölt, akit a parlament többsége (az SZDSZ esetleg az MDF is) el tud fogadni, az nagyobb részt rajta múlik, és a legfõbb célja ennek a manõvernek: az elégedetlenség kitörésének megakadályozása és elhitetni a társadalommal, hogy lesz változás. Mégpedig demokratikus változás lesz, amely a szõnyeg alá söpöri a valós problémákat és a kormánybuktató megmozdulásokat megakadályozandó, beindul egy új, folyamatos porhintés a nép szemébe!

Már régóta rikácsolnak a parlamentben „nemzetrõl” az ál-baloldali hazugságok „gázáratnememelõ” bûnözõi, s közben elfelejtik, hogy hosszú idõ óta nem folyik érdemben kormányzás, ám a közvagyon és a közpénzek lenyúlása, és az adósságcsapdába szorítás folyamatos!

A megosztás politikája minden parlamenti ülésen folyik, és egyre inkább erõsödik. Számomra világosan látszik, hogy a civil alternatíva az egyetlen út, mert a pártokrácia minden pillanata veszélyforrás az országra és a nemzetre! Ahogy Szédhenyi mondta: a pártoskodás megosztja a nemzetet! A pártok ugyanis gerjesztik a politikai nemzet megosztását, gerjesztik a gyûlöletet és a szembenállásokat. A liberálisnak, konzervatívnak, és baloldalinak mondott politikusaink zöme - sajnos sem közösen, sem külön-külön -, nem képviselik a nemzetet, sõt kifejezetten nemzetellenesen cselekszenek, s az önérdek mentén politizálnak, a közérdek és közjó gyakorlati megtagadásával! Minden bûnözõt, akár köztörvényes, akár politikai, az õt megilletõ (hûvös)helyre kell juttatnunk!

Menjünk oda és mondjuk ki végre, hogy: ELÉG VOLT!

Szeged, 2009-03-23 Dr. Bene Gábor S.

a Kárpáti Harsona Fõmunkatársa

.