Szabadulás az élõsködõ zsizsiktõl.

Szabadulás az élõsködõ zsizsiktõl.

Akinek még soha nem lett zsizsikes a kamrában tárolt és a rosszabb napokra félretett babja, az nem érti a jelen írás címét. Sajnos sokszor azok sem, akik már találkoztak a hazai zsizsikkel. Pedig a kérdés egyszerû. A zsizsik szempontjából a babszem táplálék, amiért nem kell nagy erõfeszítést tennie, mert a szorgos termelõ elültette, kapálta, locsolta, betakarította és zsákokba szedve eltárolta magának a kamrában. A termelõ szempontjából pedig a zsizsik, egy élõsködõen élõ, s értéket romboló, tehát kárt okozó állat, amely ellen védekezni kell! Csakhogy a zsizsik „nem látható” és nem ismerhetõ fel csupán annak, aki ismeri, s nagyon figyeli!

A magyar társadalomra már régen rátelepedett és hangadóvá vált egy teljesen zsizsik stílusú politikusi és közgazdász banda, akik bizony komoly döntéshozói hatalmat, és jelentõs kommunikációs erõt birtokolnak. Ezen élõsködõknek a társadalom megtévesztésére minden a rendelkezésükre áll, s elhitették önmagukról az „ûberprogresszív, hipereuropid” jelzõket, sõt lenyúlták a régebben jól csengõ liberális és emberbaráti értelmiség jelzõket is.

Most ugye kiderült, hogy a hülyeség teteje volt a gazdaság irányítását olyan személyekre bízni - a „választásokon” jól szereplõ politikusainknak -, akik még a saját hazudozásaiktól is megrészegülve, valóban Istennek képzelik magukat. Ráadásul nem csak a természet törvényeit, hanem a józanész, legelemibb követelményeit – mint pl. a logikus gondolkodást – sem voltak képesek soha, magukévá tenni. Mert azt ugyan el tudják hitetni a magyar választók egy részével, hogy csak a neoliberális piacgazdaság mûködik tökéletesen, de azzal nem számoltak, hogy még a legnagyobb cápa, a „Nyitott Társadalom” legnagyobb szószólója – aki egyébként éppen ennek, a hibás doktrínának a SOROS vámszedõje – szóval, még õ is kimondja az új igét. Idézem:

„Ez a piaci fundamentalizmus, amely a reagani-thatcheri idõk óta a meghatározó hitvallás volt, most megbukott…. ez endogén válság, amelyet a pénzügyi rendszer önmaga hozott létre.” Tehát nem arról van már szó, hogy a piac mindenekfelett és a privatizáció, s az „államtalanítás” a legjobb gyógymód, hanem éppen a fordítva: az állam szabályzó szerepére és gazdaságélénkítõ, sõt beruházási szerepvállalására van szükség. A kártékony élõsködõk viszont nem akarnak lemondani a szépen megszerzett és eddig biztonságosnak gondolt „mûhelymunkájukról” és az ezzel járó (a visszaosztott közpénzbõl származó) gyarapodásukról. A politikai és gazdasági korrupció „feetback” rendszerét építette fel itt ez az élõsködõ és köztörvényes banda. Ezek itt az ál-szocialista országok közül a legkárosabbak és legaljasabbak.

Elhitették a jobb sorsra érdemes magyarokkal, hogy õk valamilyen közgazdász guruk, akik mindenkinél mindent jobban tudnak, különösen jobban tudnak mindent a mindenkori nemzeti oldal közgazdászi gárdájánál, akik viszont nem többek, mint közönséges primitív parasztok, akik csak nevetséges dolgokat mondanak. Sajnos még a nemzetinek gondolt pártok támogató rétegében is vannak olyanok, akik nagyon nevetgélnek Drábik János elemzésein, vagy Gál Marcell, Varga István, Bogár László, Csath Magdolna írásain. Pedig kedves kártékonykák bebizonyosodott, hogy a felsoroltaknak volt igaza, sõt még Molnár Ervin szolidabb elemzéseit is felülírta a kegyetlen valóság.

Sajnos még a szlovákiai szélsõségesen magyargyûlölõk is jobb gazdaság irányítóknak bizonyultak, mint a "jó, okos és szép vagyok", öntömjénezõ áltudós hazai zsizsikek. Akik persze tele vannak „jóindulattal és neoliberális tudással”, ám a babcsíra felfalásának szeretetét és az azt, mindenáron megszerzõ gátlástalanságukat röhögve letagadják. Kitûnõ képességeik vannak az egyszerû és tisztességes magyar emberek megvezetésére és mûvészi fokon tudnak beszélni a nem létezõ és csak általuk ki talált állatfajtákról. Pl. a Pannon Pumáról, vagy az Irigykedõ Gall Kakasokról, de mi szót sem ejthetünk egy létezõ állatfajtáról, a hazai zsizsikrõl. A számukra jól mûködõ kettõsmérce eredménye ez!

Ha jól meggondolom a mi államháztartásunk zsizsikjei nem is annyira tehetségtelenek, ha a saját vagyon megszerzésérõl és gyarapításáról van szó. Sõt õk azok, akik teljesen tudatosan rabolják ki az ország közvagyonát. Mindezt persze szigorúan az „ál-törvényesség” megtartásával és a "birka-magyarok" többségének olcsó média megtévesztésével megszerzett, önsorsrontó szavazataival, tehát az úgynevezett „szabadválasztások” felhatalmazásával. Sajnos ezek még el is hiszik magukról, hogy okos közgazdászok, demokraták! Persze amíg a hazugságból meg tudnak gazdagodni, s amíg a rosszabb napokra félretett babot nem vizsgálja meg a gazda, addig élõsködnek. Talán már nem sokáig. A politikai osztály – élén a pártok hálójában tartózkodó „Köztársasági Elnökkel” – mindeddig nem tett semmit a magyarság és a közvagyon megmentése érdekében. Mindez sajnos nem új keletû, már József Attila is errõl írta: „Az erõszak bûvöletében mit bánja sok törvényhozó, mint pusztul el szép fajunk!”

Nem kéne felszabadulni már?

Szeged,2008.11.10. Dr. Bene Gábor S.