POLGÁRHÁBORÚ VAN?

POLGÁRHÁBORÚ VAN?

A Political Capital elemzése a „cigánykártyáról” egy kétségbe esett kísérlet a magyar értelmiségtõl arra, hogy a politika szereplõit visszarettentse a polgárháború további szításától, amely fájdalmas lehet ugyan, de esély is a globalista rabszolgaság és a lassú nemzetfelõrlés feladatát sikerrel teljesítõ politikusok ellenében. Ezért a politikusok: akarják is, nem is. Az SZDSZ által „kitalált” és a többi parlamenti párt által „jóváhagyott romapolitika” éppen arra szolgált, hogy elõkészítse. A tisztességes cigányokat összemossák az - álságos politika által – igen alaposan felduzzasztott bûnözõi réteggel és „liberálisan” ugrasszák össze a magyarsággal. Ha cigányság józanabb része felismeri a hatalombitorlók szándékait és nem kívánja a saját és a többségi nemzet közötti konfliktust, akkor a Gyurcsányizmus hazugságállamának végleg befellegzett. A polgárháború ugyanis már régóta zajlik a világban, s nem csak ebben a kicsi országunkban. Viszont a harc egyoldalúan folyik és a leggátlástalanabb módszerekkel: a direkt és az indirekt népirtás eszközeivel is, amelyet nem könnyû felismerni. A népirtás egyik eszközeként vették igénybe a „romázást”, amelyrõl Draskovics elszólása is árulkodik. Idézem: ”..a romák integrációjával összefüggõ képmutató elhallgatásnak véget kellene vetni.”

Ám a magyarországi hatalombitorlók kezében van fegyver, média, pénz és intézményrendszer, s a velük szemben álló nemzet pedig csupán az igazság, a kiszolgáltatottság, a kifosztottság, a megaláztatás birtokosa a saját hazájában.

A hatalombitorlók a fegyvert több alkalommal is használták a nemzet ellen. A 2006. október 23-án történtek, az ötvenedik évforduló megalázása a rendõrség és az õket közvetlenül irányító ál-miniszterelnök által, nem volt véletlen. A félelemkeltést szolgálta, hogy ne merjenek többé véleményt nyilvánítani és demonstrálni az igazságosság mellet és a hatalombitorlás ellen. Egy jogállamban elképzelhetetlen módon, az általuk fabrikált ál-alkotmányra hivatkozva, úgy tesznek, s folyamatosan úgy nyilvánítják magukat törvényesnek a hatalom bitorlói, hogy a szemük se rebben. Pedig az igazi alkotmányosság a népet jegyzi a hatalom igazi birtokosának és nem a csalásokkal és ál-törvényességgel operáló politikai osztályt. A hatalombitorlók mellett elkötelezett média mindezt persze tökéletesen átpolitizálta és kihasználta a globális érdekeknek megfelelõen, s olyan képet adott a 2006 õszi megmozdulásról, ami az utca emberét bûnözõnek és randalírozónak mutatta annak ellenére, hogy az igazi bûnözõk a parlament épületében kollaborálnak a karvaly tõkével, a virtuális pénz uraival.

A pénzháttérhatalom kétségkívül nagy szerepet játszik a világ arculatának átalakításában. A média hatalmuk segítségével elhitették a világgal, hogy a mai pénzrendszer: közösséget szolgáló! Pedig a bennfentesek és a józan, gondolkodó amatõrök is tudják, hogy ma világban egy a magán pénzügyi manipulációkra épülõ rendszer mûködik, ahol az emberiségre veszélyes tõkekoncentráció növekszik és a középosztálytól lefelé, iszonyú gyorsasággal szegényedik el mindenki. Az állami intézményrendszer közszolgái pedig részben egzisztenciális félelembõl, részben a médiavilág agymosó tevékenysége által elkábítva: kiszolgálják a hatalombitorlókat. Miután a közbeszédben teljes túlsúlyban vannak a hatalombitorlók és mögöttük áll a bennünket szinte észrevétlenül gyarmatosító globalista pénzháttérhatalom is, így sokaknak nem tûnik fel az ország kirablása, tönkretétele és az adósságcsapdába való szorítása.

A közszolgálatban dolgozók nagy része, csak hibás kormányzati döntéseket, igazságtalan adórendszert és számára kényelmes és biztos jövedelmet lát, nem tudja teljességében átlátni a hatalombitorlók mûködésének kollaboráns voltát, nemzetellenességét és a gyermekeik jövõjének kiárusítását. Ezen közszolgák, a részükre várhatóan drámai végû jövõt sem érzékelik, pedig a fosszilis erõforrás és türelem véges! Az intézményrendszer kereteibe az egészségügy is beletartozik, ahol eszement káoszt sikerült kialakítani. Az, hogy több mint ötezer orvos – fõleg a képzettek – távoztak az országból, hogy a különbözõ szabályozások - pl. volumenkorlát – milyen óriási problémát jelentenek, s mennyire fokozzák az idõs és beteg emberek halálozásának növekedését, az már köztudott. De a beáramló hulladék élelmiszer dömping, - egy hosszabb távú és alapos - népirtást tesz lehetõvé, hiszen az embereknek nincs pénze arra, hogy valódi élelmiszert vegyenek valódi termelõktõl. A magyar agrárterméket feldolgozó ipart, éppen ez okból verték szét, s ez hozta magával a hagyományos magyar paraszti kistermelés totális kivégzését. A gazdák ellehetetlenülése, a szövetkezéstõl való (érthetõen) ösztönös félelme, és a (zöldbárók) burzsuj-bolsevik rablóbandájának munkája nyomán lett teljessé. Így szabad lett az út, az élelmiszernek nevezett hulladékok behozatala elõtt. A falvakban, tanyákon, kisvárosokban, garázdálkodó romabûnözõk tevékenysége pedig csupán az utolsó döfés a vidéknek.

A Political Capital kockázati elemzésén most elõször tapasztaltam, hogy átüt a félelem, mert végre szembesíti a politikai gengsztereket és a megélhetési politikusokat azzal, hogy: „Az elsõ pozitív lépés most az lehetne, ha a pártok tovább már nem lapítanának, hanem visszavennék a témát a Jobbiktól!”

Arra kérem a PC vezérkarát, hogy: Ne aggódjon! Mert a jelenlegi Magyar Állam illegitim volta következtében kialakult hatalombitorló pártok,nem szégyenlõsek. Naponta tudnak újabb és újabb hazugságokkal elõállni és a politikai plágium pedig végképpen nem esik távol tõlük. Mások politikai, gazdasági programtervezetét minden további nélkül képesek ellopni, éppen úgy, ahogy a politikai nyelvezetet is. Bár náluk a szavak és tettek soha nem kerülnek összhangba, mert a céljuk nem az ígéretek betartása, hanem a hatalom megtartása. „…a normális párbeszéd esélye egyre csökken, mind kisebb lesz a remény, hogy a magyar társadalom egyik legsúlyosabb gondját sikerül kibeszélni. Egyre csökkennek az elemzõ véleménycsere esélyei.”(részemrõl nyitott vagyok, de véleménydiktatúra miatt nem jelenhet meg az én álláspontom a hivatalos közmédiában: Bene Gábor)” Ha egyik oldalról naponta cigányvédõnek, a másikról pedig rasszistának nyilvánítják azokat, akik megfogalmazzák álláspontjukat, már az is csak közbiztonsági-bûnügyi problémának látszhat, ami nem az” így ír a kérdésrõl Barát József újságíró, aki a politikailag korrekt stílusában aggódik a szélsõségesek miatt. Aggódása jogos ugyan, csak azt nem veszi észre – a fent felsorolt okok miatt –, hogy a szélsõségesek éppen azok a hatalombitorlók, akik mindenáron polgárháborút akarnak szítani, hiszen akkor be lehetne vezetni a rendkívüli állapotot és máris nem érdekes, ki a népszerûbb a médiaterror demokráciájában. Sajnos már ott tartunk, hogy a pártokba, jogállamiságba, demokráciába, alkotmányosságba vetett hite elfogyott a kirablására már ráébredt nép-nemzetnek. Ma már ott tartunk, hogy csak a civilszervezetektõl várja (egyébként jogosan) a megoldást, mert megértette, hogy a pénzhatalmi pártokrácia nagyon messze van a szociális piacgazdaságot meghirdetõ és jóléti állam megvalósítását megígérõ pártoktól. A globalizmus bekebelezte ezeket a fogalmakat és éppen most rágódik rajta.

Az Állami Számvevõszék jelentése megállapítja a romák jutatásairól: „...hiányzott,a célok pontos megjelölése és ehhez a pénzügyi források egyértelmû hozzárendelése. Ez a tény nemcsak a támogatási rendszert teszi átláthatatlanná, hanem ilyen körülmények között nincs valódi tervezés, s lehetetlen a szigorú számonkérés.” Ugye önök sem gondolják komolyan, hogy ezek ilyen amatõrök? Hogy a butaságuk miatt lehetetlen a számonkérés? Hogy elfeledkeztek (a saját lopásaik közepette) a célok pontos megjelölésérõl és a források hozzárendelésérõl? Véleményem szerint egy 130 IQ-val rendelkezõ „ripacs – miniszterelnök” sem ilyen sültbolond! A minisztériumokban dolgozó és többnyire az utcára kerüléstõl rettegõ szakértõ dolgozók sem ilyen maflák, hanem parancsra dolgoznak. A politikai maffia parancsára. Nekik pedig a káosz kell, a romavezetõk „levajazása” és a cigányság magyarellenességének növelése. Ennek a célnak pedig, az intézkedéseik tökéletesen megfeleltek. A nemzeti radikálisok nem a káoszban érdekeltek, hanem a rendben, sõt az alkotmányos rendben. Ez utóbbi még várat magára, de az mindenkinek jó lesz. A bûnözõ roma tudni fogja, hogy milyen cselekményt vállalhat be és mi az, ami már nem éri meg. A tisztességes cigány pedig munkát keres, és ha a „piacon” nem talál, akkor az önkormányzat település szépítõ csapatában fogja megkeresni a segély helyetti munkabérét. A megalázó segélyezést, a családi pótlékra építhetõ jövõt és „gyerekgyártást” azonnal fel kell számolni! Az elemzõk úgy értékelték, hogy a romaügy megvitatását a közélet szereplõi átengedték a radikális és szélsõséges csoportosulásoknak és ez a magyar politika szereplõinek egyik legfontosabb mulasztása. Az értékelése közel jár az igazsághoz, bár õk is a pénzhatalom jól fizetett emberei. A valóban legfontosabb mulasztást azonban nem a politika szereplõi követték el, hanem mi a magyar nemzet tagjai. Átengedtük a terepet a politikai alvilág Gyurcsányistáinak, s nem vettük észre idõben a közjogi csalást, a történelmi alkotmányosságunk letagadását, és ma sem látjuk világosan pártrendszer alkalmatlanságát a helyzet megváltoztatására.

Ha be is jutna a parlamentbe egy tiszta, lelkes és hazaszeretõ párt, a korpa közé keveredõk rövidesen a disznók áldozatává válnak, ha nincs elég civil erõ mögötte, ha nincs ott a saját közjogunkhoz való visszatérést akaró nemzeti erõ.

Dr. Bene Gábor S.