POLITIKA és PÉNZ.

Politika és Pénz.

Justin Jifu Lin, a Világbank új fõközgazdásza kínai származású. Véleménye szerint a gazdaságpolitikai váltást kell végrehajtani, mert fejlesztés motorja az állam és nem a piac. (Milyen sokszor hallottuk és halljuk a hazai okostojásoktól ennek pont az ellenkezõjét!) Már ez a kijelentés is meglepõen bátor fordulatot jelez az eddigi világbanki nyilatkozatokhoz képest, de az igazi kérdés az, hogy a globalizmus egyik zászlóshajója milyen irányba indul ezek után? Úgy tûnik, hogy az amerikai típusú globalizációt kínai, indiai, orosz, arab hatások is érik, és a korábbi formájában folytathatatlan gazdasági és fõleg pénzügy-politikai trendet (talán) sikerül majd átformálni. Ha sikerül is kikerülni néhány zátonyt, az persze nem elég mert maga a szisztéma a hibás, amely a pénzkapitalizmust erõlteti az igazságra és méltányosságra alapozó értékteremtõ kapitalizmus helyett, amelyet szociális piacgazdaságnak is szoktak hívni! Bár ez utóbbi sem ad egyértelmûen választ azokra a környezeti és társadalmi kihívásokra, amelyekkel manapság találkozunk, de az eddigi katasztrófa gazdaság és politika helyett kialakulhatna egy élhetõbb globalizmus. A kérdés tehát az, hogy sikerül-e megváltoznia a rendszernek, lehetséges-e az önkorrekció?

Sajnos azonban tudomásul kell vennünk a szigorú valóságot, mert az is lehetséges, hogy (és ez a valószínûbb) minden marad a Lugánói Tanulmányban (olvasható a harcter.hu honlapon) szereplõ borzalmas jövõkép szerint, mert a változás kikényszerítéséhez, nagyon komoly közösségi összefogás, hit és erkölcsileg tiszta erõfelmutatás kellene. Nézzük mi hat a valódi változások ellen?

A globalista világcsendõr – valószínûleg a pénzhatalom kifejezett parancsára – indította el a világméretû terrorizmus-ellenes hadjáratát és ezzel leleplezte azt a demokrácia-buborékot, amelyet a világ sok-sok országában vettek komolyan és ítéltek követésre méltónak a megtévesztett emberek milliárdjai. Ám az alibi-demokrácia álarca lehullott és mögötte felfedezhettük a korlátlanságot, a nemzetközi normák feletti mindenhatóságot. Olyan kijózanító nyíltsággal leplezõdött le a „szabadvilág” vezetõ hatalma a szeptember 11.-i terrortámadás alapos kivizsgálásának elszabotálásával, a hazudozó médiaterror majd az afgán és iraki háború kapcsán, hogy a guantanamoi rabok körüli emberjogi dráma már szinte nem is lepte meg az emberiség józanul gondolkodó kicsiny szeletét. Mikor pedig az Egyesült Államok nagybankjai és brókercégei ugyanezt a szörnyû gátlástalanságot és felelõtlenséget mutatták fel a pénzügyi válság kapcsán, akkor mindez csak a politikusi minta követéseként értékelhetõ annak ellenére, hogy a politikai parancs valójában a pénzvilág háza táján született meg.

A dolgok azonban visszahatnak egymásra és a kellõfokú ellenõrzés, valamint az ellensúlyok hiánya már évekkel ezelõtt is megmutatta, hogy a pénzvilág képtelen parancsolni a profitéhségének, s ezzel a reálgazdaságot is veszélybe sodorja. A pénzvilág és a politika tehát rendszeresen túllépni az erkölcsi és a kockázati határokat, és a vakmerõ üzleti megoldásokhoz hasonulnak a politikai döntések és fordítva. Miért kell a pénzhatalmi elitnek egy színes egyéniségû Obama Amerika trónjára? Talán nem sikerült elégé lejáratni a „szabadság államát” a nagy fehér fõnökkel? Pedig Bush a globalista liberálisokat nagyon is kiszolgálta, s erõsen lejáratta a fehér Amerika maradék tekintély tartalékát. Talán azért kell egy Obama Amerikának, hogy a fehér amerikai öntudat végképp eltûnjön és az alapító atyák örökségébõl minden ki lehessen törölni? A válasz helyett egy idézet: „A haladást a reformokkal és az elért eredményekkel fogjuk mérni, azon, hogy hány munkahelyet teremtünk, mennyi energiát takarítunk meg, Amerika versenyképesebbé válik-e a világban" Barack Obama gondolatait idézve azon tûnõdöm, hogy a haladás és reform kifejezésektõl miért van máris hányingerem? Jeffrey Frankel, a Harvard egyetem közgazdásza úgy tûnik, hogy hasonlóan gondolkodik, mint én, mert a következõ helyzetértékelést adta az amerikai gazdaság helyzetérõl: „Megvalósíthatatlan a költségvetés egyensúlyba hozása is. A recesszióba való süllyedés elkerülésérõl pedig már lekéstünk.” Bizonyos elemzõk szerint Obama arra készül, hogy korszerûbb változatban megismétli a nagy gazdasági világválság idején született New Deal programot, amely nagy állami beruházásokkal - melynek fedezetét kamatmentessé tette az akkori elnök - nagyszámú munkahelyeket hozott létre úgy, hogy közben az állam eladósodása nem nõtt számottevõen.

Kedves magyar emberek! Így karácsony táján gondolkodjatok el, mert a jelenlegi magyar politikai osztály és miniszterelnök silánysága még Franklin D. Roosevelt programját sem tudná rendesen végrehajtani, nem hogy visszatalálni a magyar alkotmányosság, s ezzel a gazdasági fellendülés és a közösség erkölcsi megtisztulásának irányába.

„A CIA minden egykori magyar hírszerzõt ismer, nincs rejtegetnivalójuk a magyaroknak” – nyilatkozta Kenedi János történész. Ha ez igaz, akkor - erre való hivatkozással - el kell érjük, hogy az adatok nyilvánosságra kerüljenek, hiszen eddig arra hivatkoztak, hogy nem adhatók ki nemzetbiztonsági okból. Ha ez az érvük megdõlt, akkor legalább tudjuk meg pontosan, hogy kik jelentettek egykor, kik voltak a pártállami titkosszolgák és tartótisztek, s ebbõl kikövetkeztethetõ lesz a mai politikai osztály tagjainak a hovatartozása is.

Mert mi tudjuk, hogy kik õk, de a közvéleményt eddig becsaphatták.

Nem is lepõdnék meg nagyon, ha kiderülne az - hogy a rendszerkorrekcióra törekvõk közül sokan – érintettek ez ügyben. Hiszen a CIA ismerte õket!

Nem csak minden tisztességes magyar embernek, hanem nekik is:

Áldott ünnepeket és szeretetteljes, de gondolkodó karácsonyt kívánok:

Bene Gábor S.