A Kufár Szellem agymosása ellen, 2006 õszén.

A kunszentmiklósi sportcsarnokban határoztam el, hogy közrebocsátom egy pár régebbi írásomat is, mert aktualitásuk egye jobban erõsödik. Üdv: BG

A Kufár Szellem agymosása ellen, 2006 õszén.

A világ ingadozik az Erkölcs és a Kufár Szellem között, amely utóbbi megteremtette az igazi értékmérõ pénz helyett, az istenné emelt pénzt, az aranyborjú virtuális változatát. Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de logikusan merül fel a kérdés:

A hatalom, amely a közmegegyezés terméke és a közjó szolgálója lenne, hogyan szegõdhetett - majdnem az egész világon - a Kufár szellem és a virtuális pénz szolgálatába?

A pénz és a hatalom kapcsolatának behatóbb vizsgálata során kézenfekvõ összefüggést ismerhetünk fel. A pénz hatalmat generál, a hatalom pedig pénzt. Az erkölcsös pénz, erkölcsös hatalmat, ezzel szemben az erkölcstelen és virtuális pénz, erkölcstelen hatalmat.

Az már csak hab a tortán, hogy az erkölcstelen pénz hatalma, többnyire láthatatlan és felelõsség nélküli.

Ha ennyire világosan látható az erkölcsösen és az erkölcstelenül szerzett vagyonok közötti különbözõség, akkor hogyan lehetséges, hogy a hatalomba már olyan személyeket is megválaszt a magyar társadalom, akikrõl „köztudott” hogy nem az erkölcsös szorgalom, vagy kivételes tehetség révén gazdagodtak meg?

A kérdés felveti a média tulajdonosi körének (azaz a Pénz és Háttérhatalomnak) a felelõsségét, de az ott dolgozó írástudókét is.

Ha mindezt balgán, birkamód elfogadjuk és a világ erkölcstelenségére hivatkozva, nem teszünk különbséget valódi (értékmérõ) pénz és virtuális (erkölcstelen) pénz között, akkor bizony beengedjük a fertõzést otthonainkba, családunkba, lelkünkbe is. Ha mindezt elfogadjuk, akkor nem tudunk többé ellenállni az agymosás rémének.

Akkor bizony rövidesen elfogadjuk - sõt el is hisszük - hogy a globalizáció gátlástalansága természetes, és nekünk is gátlástalanokká kell válnunk, mert ez a trendi. (lásd: szappanoperák, vagy Csavaranya stb.)

Az elkényelmesedett és alantas szenvedélyekre számító világnak, a virtuális és erkölcstelen PÉNZ világának, nem - Mi gondolkodók - kellünk, hanem a fogyasztóvá degradált társadalom, mint olcsó munkaerõ, és mint a náluk már eladhatatlan bóvlik piaca.

Jól jegyezzétek meg írástudók! Hiába szolgáljátok ki alázatosan a politika és a virtuális pénzvilág minden óhaját, nektek sem lesz kímélet, ha már kicsit is feleslegessé váltok, éppen úgy utcára kerültök velünk együtt, mint a most szélnek eresztendõ tanárok, ápolók, akik többnyire közalkalmazottak. Olvassátok el a Lugánói Tanulmányt és gondolkodjatok!

Egyetlen fillérrõl sem fognak lemondani a gazdag országok, azért hogy megsegítsék az (általuk is) eladósított, elprivatizált (szétlopott) országunkat, és ezt még az agymosottak is - ha nem is tudják - legalább érzik. De sajnos nincs erejük összefogni – mert nagyúr a megszokás és Õk ragaszkodnak a balos – jobbos megosztottsághoz. A Legnagyobb Magyar jól tudta, hogy: „a pártoskodás a nemzet megrontója!” Vajon miért nem fogjuk fel szavainak értelmét?

Meddig még a józan ítélõképesség nélküli, a ránk kényszeríttet pártokban való gondolkodás?

A megszokás ellenére - nap, mint nap egyre többen ismerjük fel, hogy színház a világ és a fõszerepeket mindig a „PÉNZ” igazi, de rejtõzködõ urai osztogatják, különösen a politikában.

Addig, amíg nézzük az elõadást, és nem pillantunk be a színfalak mögé, addig nem vesszük észre a csalást. Természetesnek gondoljuk a családot, szomszédot, barátot, és a közösségeket -gyûlölködéssel mérgezõ - szembe fordító elõadást és nem zsákutcának.

Hiszünk a médiának, mert így van ez a – gyarmatosításokon és a rabszolga kereskedelemben – kimûvelt nyugaton is, és ha ott jó, akkor nekünk már gondolkoznunk sem szabad másról, másként! Nos ez a liberálisnak hazudott sajtószabadság! Közben pedig a világ színpadán megy az elõadás. A kenyér és cirkusz címû, egyre kisebb kenyérrel és nagyobb cirkusszal.

Svájc nem lép be az unióba, s ott a demokrácia is másmilyen. Errõl is hallgatott a média.

Nehogy – véletlenül - elkezdjünk gondolkodni. Az a történelmi alkotmányosság, ami jellemezte a magyar közjogot, teljes elhallgatás alá került, mert erkölcstelen világunkban a kufár szellem számít, a reklám a fontos, a hazugság a kelendõ. Majd a TV megmondóemberei tájékoztatnak, hogy nálunk a svájci modell vagy a saját és bevált értékeink, miért nem mûködnének. Mert már olyan szintû az agymosás, hogy csak a külföldi a jó - de az is csak akkor - ha káros a népünknek.

Mikor ébredünk fel végre Magyarok? Írástudók, itt az idõ, hogy riadót fújjatok!

Addig, amíg a megosztottságot nem váltja fel az egység és a szeretet szolidaritása, addig nincs igazi erõnk. Amíg viszont nincs igazi erõnk, nem tudjuk rábírni a médiát, hogy csúsztatás nélkül mutassa be a valót, de a „magyar kormányt” sem hogy a magyarságot képviselje, sõt a politikusokat sem hogy, hogy a közjót tekintsék célnak, és ne a saját pecsenyéjük sütögetését.

A magyarság sajátos lelki alkata miatt, törekedni kell minden Hungarus egységesülésére.

Ezékiel próféta a kettétört botot egyesítette. Nekünk a Jézusi szeretetvallás szerint, ki kell korbácsolni (önmagunkból is) a Kufár szellemet, és a reményteljes jövendõt, a megmaradást,

a magyarság egészének egységét kell megvalósítanunk.

A megosztottság és a pártoskodás nem a magyarság érdeke: ez idegen érdek.

NE ENGEDJÜNK TÖBBÉ AZ IDEGEN ÉRDEKNEK!

Szeged, 2006 Szept.1.

Dr Bene Gábor S.