Kisajátítási próbálkozás, ’56 kapcsán.

Kisajátítási próbálkozás, ’56 kapcsán.

A hatalombitorlók: jól kiképzett KISZ-es káderek és ráadásul tehetséges színészek-ripacsok, de közülük is kiemelkedik a gátlástalanságáról híres, hazugságaiban következetlen, ám nagyon is tehetséges fõ-ripacs.

Idõnként szinte megsajnálom, annyira erõlködik a fából vaskarika gyártás területén. Lelki szemeim elõtt szinte látom, hogy milyen szégyenlõsen tette magáévá a közös nemzeti vagyonunk egy részét, s milyen nehéz szívvel költözött be a zsidó nagytõkéstõl a zsidó bolsevikok által elrabolt villába.
Nyilatkozatírói pontosan tudják azt, hogy mire használható egy ember, aki hihetetlenül tud csúsztatni és a tények finom elhallgatásától a durva hazugságig, mindent elõ tud adni olyan gátlástalanul, hogy a társadalom egy része nem a saját szemének, hanem az õ hazugságainak hisz. A gondolkodni tudó magyarok számára hiteltelen elõadásait, néha olyan szinten túljátssza, hogy átesik a ló másik oldalára. Ám sajnos a magyar társadalomnak igen jelentõs részét szoktatták le az önálló gondolkodásról, s így bizony, sokan hisznek még neki.

1956 kapcsán hallottam tõle a következõket: (idézem)

„ Ha az ember a 16 pontot olvassa, akkor igazat kell adni Király Bélának, amikor azt mondja, hogy ’56 nem forradalomként, hanem reformmozgalomként indul. ’56 indulásában nem antikommunista, hanem sokkal inkább reformkommunista, vagy reformszocialista. Sok tekintetben a deszovjetizálás, a demokratikus szocializmus igényével, Nagy Imrét a kormányba és a központi vezetõség élére, és folytathatnám a sort.

Igen ám, ilyenkor boldog a magyar baloldal. Azt mondja, hát megvan. Tényleg, hát ’56 akkor ezek szerint a baloldali örökség része, és a munkástanács pedig maga az egyetlen demokratikus tanácsrendszer a világtörténelemben. Milyen szép ez!

A munkástanácsok maga a szovjet, ugye, a demokratikus szovjet.
De az is látszik: ahogy megy elõre ’56, ahogy távozunk október 23-tól, egyre inkább megjelennek a nem reformszocialista, a nem reformkommunista elemek.

És teljesen világos, hogyha kifejlõdik ’56 a maga demokratikus ígéretében a többpártrendszerrel, akkor ebbõl polgárosodás, demokratizálási folyamat indul el, és az eredeti eszményekbõl, a szocializmus megreformálásából minden bizonnyal hosszabb távon egy, a mai polgári demokratikus berendezkedéshez nagymértékben hasonlító folyamat bontakozott volna ki….

…Hozzáteszem: ’56 értelmezésében a legerõteljesebb választóvonal a bal- és a jobboldali értelmezések között.”

Vizsgáljuk csak meg ezen a gondolatokat alaposan, mert ha egy mozgalmat nem tud a háttérhatalom meggátolni, akkor – eddig mindig – az élére álltak vagy állítottak megvásárolt, vagy zsarolható embereket. Mindezt persze csalással, hazugsággal, szuronyokkal, megfélemlítéssel, mikor mire volt lehetõségük. Jellemzõ a hívatkozás Király Bélára, mert a zsák mindig megtalálja a foltját.

Reformkommunizmusról beszél a hatalombitorló burzsuj, aki KISZ-es milliárdos éppúgy, ahogy a többi ál-szocialista vezetõ is. Pedig õk is tudják, hogy nem létezhet valódi reformkommunizmus, mert a megcsontosodott pártstruktúra gátja a reformnak és gátja a kommünnek, vagyis a közösség érdekérvényesítésének. Ha profán kívánok lenni azt mondom: történelem folyamán csupán egy ember akart és tett is a közösségért önzetlenül: Jézus. A többiek vagy hiszékenyek, vagy bûnözõk voltak, ha kommunistának mondták is magukat.

Reformszocialisták pedig, nem léteztek soha. Itt is csak a jelenlegi reform, úgynevezett ál-szocialistái tündökölnek, akik a nácikkal szemben a NEMZETELLENES SZOCIALISTA titulust érdemlik ki a történelemtõl, mert kiszolgálóivá váltak a fedezet nélküli pénz (háttérbõl irányító) nemzet nyomorító hatalmának.

A deszovjetizálás pedig a mai magyar valóság tükörképe, mivel a szovjet, sõt bolsevik módszerek visszatérésének tanúi lehetünk naponta a gyurcsányi Magyarországon.

Kezdjen csak gondolkodni az ún. baloldal, s ne legyen boldog, mert ismét becsapták õket. Ismét gõzerõvel megy a bolsevik népbutítás! Vegyék már észre, hogy csak az lehetne számukra az igaz út, ha megtisztítanák a pártot az erkölcstelen tolvajoktól, ál-szocialistáktól!

Ha a hazudozó és tolvaj megélhetési politikusaikat leváltanák, kétkezi munkásokra, becsületes értelmiségiekre, s a burzsuj-bolsi köpönyegforgatóknak pedig, helyet találnának a munkapadok mellett, vagy a börtönökben.

A munkástanácsok valóban az egyetlen demokratikus tanácsrendszer volt a világtörténelemben, s éppen ezért nincs szüksége a pénzhatalom mozgatta MSZP-nek Rácz Sándorokra, mint ahogy a múltban az elõdpártnak sem kellett sem õ, sem pedig Bali Sándor.

Mert becsületes munkásembereknek nincs helye közöttük, csak az erkölcstelenül gazdagodni vágyóknak – s ezáltal a megzsarolhatóknak - szorítottak egy kis helyet maguk mellett az elvtársak, az ún. rendszerváltási komédia során.

Baloldali örökség sem lehet ’56 éppen úgy, ahogy jobboldali örökség sem! Csak a tisztességes magyarság öröksége lehet!

Ezt a szembenállási szisztémát csak az „Oszd meg és uralkodj” elvét valló pénzhatalom találta ki számunkra - pontosan úgy - mint a kapitalizmus és szocializmus szemben állásának mítoszát is.

Csak arra megy ki a játék, hogy megosszák erõinket. Csak arra megy ki a játék, hogy a vélt bal és jobboldaliak egymásnak esve: biztosítsák a pénzháttérhatalom töretlen uralmát.

A bevezetett képviseleti demokrácia sem valódi demokrácia, hanem a pártokráciára épült alibi demokrácia. A pénzhatalom láthatatlan maffiája rángatja a modern idõk bábpolitikusait, s õk írják és rendezik a bábszínházat, ahol mi fizetünk azért, hogy becsapjanak és kábítsanak bennünket és közülünk nagyon sokan: nem is veszik észre ezt a jól kitervelt és profin megvalósított csalást!

Ez a pénzhatalom vezérelte maffia akarja kisajátítani 1956-ot is a maga számára azért, mert ezzel akarják tovább hitelesíteni rendszerüket a társadalom elõtt.

Én nem kívánok szemezgetni 1956 legendás 13 napjából, mert szerintem szerves egység ez az idõszak. Ahogy a Történelmi Alkotmányunk is szerves fejlõdéssel alakult a világtörténelem - legtökéletesebb közjogi - rendszerévé, úgy fejlõdött a mi forradalmunk is világtörténeti lényeglátássá, a kelet és nyugat leleplezõjévé. (Persze csak az elemzõ gondolkodásúak számára!)

A forradalom nem kívánt sem baloldali, sem jobboldali lenni, hanem a szabad, nemzeti semlegességet és a köztulajdon megtartását tûzte a zászlajára!

Sem a forradalom, sem a szabadságharc nem volt antiszemita és gyûlölködõ. Sõt, a vállvetve küzdõk között ott voltak az igaz emberek - fajra, nemre, felekezetre - és etnikumra való tekintet nélkül.

Ezt nem tudta soha megbocsátani az öröklõdõ bolsi gondolkodás, amely ma: egy jól megszervezett, ún. burzsuj-bolsi maffiaként él tovább. Ezért is kell újra és újra figyelmeztetnünk mindenkit arra, hogy 2006 õszén egy morális megújhodást hirdetõ, erkölcsi forradalom zajlott le Magyarországon, amelyet rövidtávon elhazudott, elhallgatott és levert a nemzetellenes szocialisták és a burzsuj- bolsi szemkilövetõk maffiája. Az igazság és méltányosság szelleme azonban kiszabadult a palackból, s munkálkodik az emberek felvilágosításán.

Nekünk kötelességünk elvinni 1956 tiszta forradalmának hangját azokhoz a bûntelen baloldaliakhoz is, akik Gyurcsány szerint így gondolkodnak (idézem Gy.F. szavait):

„Tudom, hogy ünnepelnem kell ’56-ot, de mit kezdjek azzal az érzéssel, hogy nekem egyébként az ’56-ot tagadó, azt elutasító, azt ellenforradalomnak tekintõ Kádár-rendszerrõl pozitív életélményeim vannak.”

Nem kellene elfelejtenie az illetõnek azt, hogy a pozitív életérzést pontosan a forradalom küzdötte ki számára is!

Mert azzal, hogy a bolsevik hatalom ráébredt a nép erejére, végrehajtotta ugyan a magyar történelem legvéresebb megtorlását, de a félelem ott maradt bennük, s ezért biztosított jobb életet a késõkádári kor, mint amit a Rákosi féle bolsevik rablóbanda megengedett. Bizony, ha nem tör ki a forradalom és nem söpri el a gyûlölt hatalom intézményeit, akkor nem lennének senkinek pozitív életélményei, hanem maradt volna a nyomor és az ÁVH, amely válogatás nélkül vert agyon, végzett ki munkásokat, parasztokat, értelmiségieket és cigányokat, magyarokat, zsidókat!

Sõt, kifejezetten szerették a párt tagjait is kivégezni, ha egy kicsit is veszélyt, vagy konkurenst láttak benne a saját hatalmukra!

Nem a „Kádár apánk” személyébõl eredõ szívjóság, hanem az újabb forradalomtól való félelem motiválta tehát a „legvidámabb barakk” kiépítését, amely együtt járt az akkor pozitívnak látszó liberalizmus elõretörésével és a végzetessé váló adósságcsapda elindításával.

Meg kell tehát a becsületes baloldaliakkal is értetni, hogy csak két féle ember él a földön, de ez nem faji, nemzeti vagy vallási különbségtétel, hanem: erkölcsi.

Csak tisztességes és tisztességtelen emberek élnek a földön, s mi utolsó leheletünkig küzdeni fogunk a tisztességtelenekkel szemben, legyen az magyar, román, zsidó vagy cigány.

Világossá kell tenni mindenki számára, hogy a jelenlegi magyar állam teljes mértékben de jure illegitim, s nem szabad elhinni azt sem, hogy a kerekasztal tárgyalásoknál valódi rendszerváltás történt. Ám azt sem szabad elhinni, hogy az emberi alapjogokat gyakorlatban is érvényesítõ, valódi demokrácia mûködne ma hazánkban.

Világossá kell tenni a melósok, a munkanélküliek, a tönkretett és ellehetetlenített magyarok számára azt, hogy van kiút! A kiút nem a pártoskodás, hanem egy új, Civil Magyarország felépítése, amelynek szilárdak az erkölcsi alapjai, és amely nem dobja ki értékeit, hanem minden értéket megbecsülve, ráépít a múltra.

2006 õszén kezdõdött a folyamat, 50 év után szabadult ki a tiszta erkölcs szelleme a palackból és világosan hirdeti: nem engedünk 48-ból, 56-ból, de 2006-ból sem!

Az 52-ik évfordulón tehát nemcsak a Pesti srácokra – a forradalom igazi hõseire – hanem a 2006 õszének minden áldozatára emlékezve figyelmeztetjük a nemzetet: VIGYÁZZON! Mert a gyurcsányista kormány leváltása kevés, a rendszert kell leváltani és nem szabad hagyni, hogy az üdvtörténeti jelentõségû forradalmunkat és szabadságharcunkat lenyúlja a ripacspolitika elitje!

Dr. Bene Gábor S.