Nem bírom magamban tartani!

Bene Gábor: Nem bírom magamban tartani!

Amikor 2008 júliusában elolvastam Mráz Ágoston Sámuel írását a Magyar Hírlapban, akkor beláttam a tévedésemet politikai szempontból és elhatároztam, hogy megkövetem azokat, akiknek sokszor elmondtam: hogy az ellenzék minden képviselõjének 2006. szeptember 18.-án vissza kellett volna adnia a mandátumát. A Nézõpont Intézet politikai elemzõje pontosan és józan realitással látja a helyzetet.

Velem szemben – aki, csak az erkölcs és az igazságosság-méltányosság alapjairól indultam ki, a szerzõ a mai magyar valóságból, az erkölcsi züllés jelenlegi állapotából közelíti meg a kérdést és felismeri, hogy: „Elegendõ volna egy-egy képviselõ vagy polgármester, aki nem adná vissza megbízatását, mondván, õ saját jogán, s nem pártjának köszönhetõen lett megválasztva, s az egész akció kudarcba fulladna. Bármilyen jelentéktelen politikusról volna is szó, a nem jobboldali média biztosan felnagyítaná az ellentétet. Egység nélkül az akció pedig biztosan nem váltaná be a hozzá fûzött reményeket.”

Sajnos igaza van, biztosan akadt volna a Fidesz padsoraiban is olyan, aki nem kívánta volna veszélyeztetni a fizetését, az egyéb juttatásokat, hogy a kapcsolati tõke anyagi vonzatairól ne is beszéljek. Sajnos igaza van a szerzõnek abban is, hogy én valószínûleg „íróasztal-bölcsességnek” estem az áldozatául és naivitásom olyan szintû, ami megbocsáthatatlan. Azt mertem hinni, hogy akad egy karizmával bíró vezetõ, aki ha kiadja a jelszót, akkor mindenki követi.

Azt mertem hinni, hogy az ellenzék szerepe az a magyar demokráciában az, hogy az egypártrendszerrel szemben a képviseleti demokrácia értékeit kidomborítva képviseljék is azokat, akiket „vállaltak” képviselni és nem a saját és pártjaik érdekeit fogják figyelni, hanem azokét akik „megbízták” õket.

Azt gondoltam, hogy elõbb-utóbb az ellenzéki értelmiség és a pártvezetõk felkiáltanak: Mindez a jogi nonszensz, a sztálini eredetû ál-alkotmány miatt lehetséges, és hiányzik a történelmünk folyamán kitûnõen bevált magyar alkotmányosság, amely minden történelmi viharban mentõövünk volt!

Sajnos nem ez történt, hanem a lényegi kérdésrõl megfeledkezve, a félretájékozatott lakosságot megcsalva és becsapva: verbális politikai polgárháborút indítottak egymás ellen. A szavakban jelentkezõ küzdelem és a lakájmédia üzelmei elfedték a lényeget, meghamisították a tényeket és látszattá tették az egyébként is idegen és hamis alapra felépített „demokratikus jogállam” minden intézményét, miközben a politikai elit összekapaszkodott a politika színpadán és ripacskodva szidta egymást.

Ezt támasztja alá az idézett újságcikk: Mráz Ágoston Sámuel írása is, mert nem a mandátumvisszaadás jogi és erkölcsi lehetõségét vonja õ kétségbe, hanem hangsúlyozottan, a nem magyar közjogi gondolkodásra alapított és ál-alkotmányos berendezkedést, valamint a konfliktuskerülõ választókat – végsõ soron a nemzet nagy részét - teszi felelõssé a változások elmaradásáért:

„2006 õsze már bizonyította, hogy ellenzékbõl nem lehet a magyar alkotmányos berendezkedésben választásokat kikényszeríteni. "Forradalmi úton" pedig azért nem érdemes, mert a konfliktuskerülõ magyar választók nem díjaznák a kezdeményezõt. Ezért nem hiszek a mandátumok visszaadását szorgalmazó megoldásban sem.”

A szerzõ talán maga sem veszi észre vagy észleli ugyan, de saját jövõjére gondol, amikor az erkölcsi romlásban élenjáró politikai elitcsapatot nem ostorozza, hanem finoman csúsztatva, de minõsíti az idegen jogi megoldásokat tartalmazó ál-alkotmányt tévesen: „magyar alkotmányos” berendezkedésnek.

Pedig semmi köze az alkotmánynak hazudott 1949.XX.tv.-nek a magyar alkotmányossághoz, sõt csak és kizárólag azért vezették be, hogy ezzel az ál-alkotmánnyal zárják el az utat a valódi magyar alkotmányosság bevezetése, illetve visszaállítása elõtt.

A szerzõ egyébként kitûnõ logikával és becsületes õszinteséggel írja le a gondolatait, amelyek újra és újra leleplezik a politikai színház szereplõit és rámutatnak az idegen jogrend hiányosságaira:

„Az elõre hozott választásokért aláírást gyûjteni ennél sokkal realistább elképzelés a megvalósíthatóság szempontjából. Hatékonysága felõl azonban szintén nem vagyok meggyõzõdve. Mivel az aláírásoknak - függetlenül a számuktól - nem lenne kötelezõ ereje, aligha roppantaná meg az eddig minden kérdésben egységes MSZP-t vagy a parlamenti bejutásáért joggal aggódó SZDSZ-t.”

Valóban, itt nincs kötelezõ ereje a nép aláírásainak, mert a rendszer így van felépítve. Így kívánta az érdek, amely 1988-ban bevezette a kapitalizmust úgy, hogy az MSZMP parlamentje megszavazta a Társasági Törvényt, majd az ál-alkotmány módosításaival bevezette a „demokratikus jogállamot”!

Mindezt az ötvenhatos megtorlások pártjának, a sortüzeket vezénylõ és szovjet-kollaboráns MSZMP-nek, megbízható párttagjai, az egypárti parlament, „szochazás” képviselõi is megszavazták!

Ma már hihetetlen, hogy akkor ezt mindannyian elhittük!

Hittük, hogy a reformkommunisták irányítják jó irányba a nép hajóját.

Hittük és tapsoltunk a vértelen fordulathoz, de õk megfizettetik velünk az árat.

Részben az általuk felvett és eltékozolt hitelekre hivatkozva, tönkretették azt, ami kevéske jó volt a késõ-kádári diktatúrában.

A hatalomba csempészett szabadkõmûves megmondóemberek elkótyavetyélték azt a közösségi vagyont, amit már a spontán privatizációban ellopni nem tudtak.

S, amikor ismét hatalomba kerültek, kiárusították a stratégiai fontosságú energia szektort, ezzel kiszolgáltatottá tették a lakosság minden rétegét.

A médiaterrorral továbbszédítették a kiszipolyozott és a jóléti mintára vágyakozó magyarságot, amely nem olvasott Németh László vízióiról, s nem tudhatta, hogy a szovjet-bolsi kizsákmányolásnál, rosszabb is lehet: a gyilkos létbizonytalanságot és gátlástalanságot bevezetõ ún. rablókapitalista rendszer!

Azt, hogy ezek a köpönyegforgató mocskos-bolsik nem tudtak megbocsájtani az áldozataiknak és a Pesti Srácoknak sem, azt forradalmunk 50.-ik évfordulóján bizonyították be - a szemét-fülét befogó világ elõtt,- amikor ismét sokan lettek áldozattá, vagy a szemük világa, vagy az egészségük, vagy a jogállamba vetett hitük veszett oda.

A pénzhatalmi diktatúra számos gazda áldozata, önként tette ugyan a kötelet a nyakába, de ez is a köpönyegforgató banda bûne!

A kórházreform áldozatai közül, sokan adták életüket az átszervezés okozta káosz, a várólisták embertelensége, a saját vagy az ellátás elszegényedése okán!

A politikai elemzõ tudományos szárazsággal írta le az álláspontját, amelyet nehéz lenne cáfolni. Bár: „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, és mindenki szem a láncban” Talán ez az, amit én nem tudok elviselni, mert bár elfogadom amit ír, de lázadok ellene, mert ellentétes az elveimmel, s minden porcikám tiltakozik az igazságtalansággal szemben - és én - nem akarok szem lenni a láncban!

Nem akarom elhinni a hideg és az ösztöneim ellen való okosságát a szerzõnek:

„Országgyûlési választás tehát nem kényszeríthetõ ki, sõt a polgári oldalnak nem is lenne érdeke a mindenáron való kikényszerítése. Elõrehozott választásokra legfeljebb a parlamenti többség akaratából kerülhetne sor.”

Milyen népképviseleti demokrácia az ilyen?

Burzsuj-bolsi vagy vörösnáci? (József Attilla: Mit bánja sok törvényhozó, mint pusztul el szép fajunk!)

Mint ostorcsapások sújtanak le rám a szerzõ sorai:

„Ismert, hogy a Fidesz, a KDNP és az MDF képviselõi mellett további 20 honatyának kellene a munkahelyét feloszlatnia ahhoz, hogy ismét választások legyenek.”

Milyen népképviseleti demokrácia az ilyen? Hiszen a honatyáknak nevezett erkölcsi hullák segítették az országot több millió munkanélkülihez és a közvagyon eszétlopásához!

Milyen népképviseleti demokrácia és milyen jogállam ez?

Ahol az 1949. évi XX. tv. –re, a kifosztásunkat és a jogfosztásunkat segítõ ál-alkotmányra hivatkozik mindenki, mintha az egy alkotmányossági alap lehetne, mintha az érvényes és legitim módon született volna!

Ahol a köztársasági elnöknek hazudó, neki hamis adatokat szolgáltató, választási csalást beismerõ, hatalombitorló miniszterelnök ripacs, egy Nemzeti Kartának csúfolt bohózatot hoz létre, a saját hatalma megerõsítése érdekében, s nincs ellene törvény!

S ahol a becsapott köztársasági elnök azt állítja az

ál-alkotmányról, hogy az tökéletes! Hozzáteszem: az ál-alkotmány elkészítésében maga is részt vett!

Annyiban igaza van a Köztársasági elnök úrnak, hogy tökéletes………….tökéletes alkalmatlansága 18 év alatt bebizonyosodott!

Elõször is köszönõ viszonyban sincs a hagyományos magyar alkotmányossággal. Minden ízében idegen tõlünk, nem csak a sztálini eredet miatt, de sokkal inkább a hatalmi ellensúlyok hiánya, és a jogok és kötelezettségek egyensúlyának valóban magyar gyökerû jogi értelmezése helyett.

Mindenrõl beszélnek a lakájlelkû média törpék és a jól keresõ politikusok, de az ok és okozati összefüggést mindig elfelejtik kimondani:

Idegen jogrendet vezettek be az önjelölt rendszerváltók és ez okozta a pénzügyi, politikai, gazdasági, alkotmányos és erkölcsi válságfolyamatokat, aminek addig nem is lesz vége, amíg vissza nem térünk a valódi magyar jogrendhez!

Az évszázadokon keresztül bevált és a magyar államot megtartó: és az európai alkotmánytörténetben egyedülálló –

magyar történelmi alkotmányunkhoz!

Ehhez adjon erõt és hitet a Jó Isten! Dr. Bene Gábor S.