Trendi helyett: Hagyomány

Dr. Bene Gábor S. / Trendi helyett: Hagyomány

„VE’ET ZÁCHÁR LO TISKAV MI’SKVÉI ISÁ – TOÉVÁ HU”.

(ne háljál úgy férfival, ahogyan az asszonnyal hálsz!)

A fenti idegen szöveg a zsidó hagyomány része. Én persze Horn Gábornak, a többi jómadárnak, fõleg Furcsán Nyerenc elvtársnak ajánlom tanulmányozásra. Remélem ebben a szövegben is kiérzik a tolerancia teljes hiányát és a kirekesztést. Mert bizony ebben az idézetben egyet értünk azzal a zsidósággal, amely ezt vallja.

Ilyen a jelenlegi rendszer ál-demokráciája, amelynek letargiát keltõ és világszerte erõsödõ hatása egyre negatívabb a közösségekre. Nemzetiségétõl függetlenül, de a gondolkodási képesség és a médiafüggõség szintjétõl, valamint empatikus képességétõl nagyon is függõ mértékben jelentkezik ez a negatívum. A politikai hatalom gyakorlói és a gazdasági-média elit, elvesztette a kevéske józan ítélõképességét, de az érzékenységét is. Különösen az egészséges életvitel, a nemzeti közösségek érdekképviselete, az igazság és az önrendelkezés joga iránt.

A burzsoáziát önmagukból létrehozó KISZ-kádereknek ugyan édes mindegy, hogy éppen Moszkvának, Brüsszelnek, Párizsnak vagy Washingtonnak szolgálnak, csak az a fontos számukra, hogy nekik is jusson valami a húsosfazékból, s elégedettek legyenek a globális gazdák is.

A pénzháttérhatalom kizárólagosságot, sõt hatalmi monopóliumot szerzett a politika és a média területén. Ám ezt a hatalmat, csak a szegények és gazdagok közötti anyagi és szellemi szakadék mélyítésére és a tõkekoncentráció esztelen fokozására használja fel. A jelenség nem magyar specifikum, csak amíg a fejlett nyugati államokban a felhõkarcoló tetejérõl kezd süllyedni az életszínvonal - addig nálunk - egyenesen a földszintrõl, s ezért is érezzük a csökkenést drámainak.

A magyar specifikum a kirablásunk pofátlansága és mértéke.

Az új globális világrendben, a társadalom csoportjainak és az egyéneknek a függetlensége valójában illúzió, mert a pénzhatalom vagy cinkossá fizeti, vagy együttmûködõvé félemlíti azon embereket, akik még képesek lennének nem csak felismerni, hogy a világ milyen nagy veszélybe került. A probléma megoldásáért folyó erõszakmentes politikai harc elsõsorban a fejlett államokban folyik és fokozatosan erõsödik. Ahogyan a jóléti állam leépítése megkezdõdött, úgy nyílik fel a szemük azoknak, akik a gondolkodási képességüket nem vesztették el végleg, s remélhetõleg a megszervezõdött pártonkívüliek és civilek mozgalma rövidesen változásokat fog elõidézni!

A változásokhoz azonban szervezõerõ és tehetséges, becsületes szereplõk kellenek, akiket erkölcsi tartásuk miatt, nem tud a pénzhatalom megvásárolni.

Az önszervezõdõ csoportközösségeknek el kell tudniuk dönteni, hogy kik azok, akik valódi változást akarnak a magyar társadalom számára és kik azok, akik csak pozíciót, hatalmat akarnak maguknak. Ha ebben a kétségkívül nehéz folyamatban, egy új politikai szemléletû és hatékonnyá szervezett civil (de erõs) politikai koalíció keletkezik, akkor a globalista médiabutításnak és hatalomgyakorlásnak a vége megjósolható. Hiszek abban, hogy a leleplezõdött politikai elitek korruptsága elvezet oda, hogy

a bal és jobboldali megosztást elutasítva a nemzetek legkiválóbb gondolkodói felismerik a megoldások részleteit és kialakul egy olyan elméleti és gyakorlati mûhely, amely a pártokrácia és képviseleti demokrácia lejáratódott intézményrendszere helyett, egy – a hagyományokon alapuló – de modern és felgyorsult igényeknek is megfelelõ rendszert alkotnak és vezetnek be.

Valószínûleg hosszú idõ alatt alakul ki egy valóban igazságos, értékalapú új világrend, amelyet a tulajdon és a köztulajdon helyes aránya és az emberi humánum és nem a gátlástalan gazdagodási vágy fog mûködtetni. Ahhoz, hogy az amerikai trendi helyett valós változások legyenek, valós radikalizmus kell! A radikalizmus nem erõszak, hanem gyökeres változás igénye, amely a jelenségek igazi okát megtalálva akar valódi változást!

Legyünk hát mindannyian radikálisok és zavarjuk el õket! Csak gyorsan módoljuk ki a legjobb megoldást, nehogy késõ legyen. Szervezõdjünk érdekérvényesítõkké, szervezõdjünk erõs civil kurázsival bíró tömeggé!

Egy országos blokádot ugyanis, nem élne túl ez a hatalom, s ezt õk is jól tudják.

A hazájáért valóban aggódó ember a politika és gazdaság elkövette hibákat, tévedéseket, idõhúzó hazugságokat és a problémák elfedésére törekvõ pártokat és személyeket le kívánja leplezni, mert az elmúlt években a leleplezések visszafogottan és csak pártérdekbõl történtek és nem radikálisan, azaz gyökérig hatolóan! Pedig a „gyökér elit” már elkezdte a nemzeti és a charta szavak eltulajdonítását, s a fõ-ripacs rendezni kezdte a szétzilált sorokat, elkezdte az osztogatást, tompítva a fosztogatást.

A semmirekellõ köztörvényeseket pedig: a magamutogató buzik, a sikkasztó kisebbségi vezetõk, a megvásárolt ál-képviselõk, a pedofil szadaszesek, szocialista mamelukok és a langyos víz politikáját folytató ellenzéki pártok tartják hatalomban, mert a kisebbségi kormányzást tûrve, talán egy kicsit szundítanak is a költségvetés megszavazásáig!

A szadesz féle szakítási színjáték persze nem komoly, elõbb-utóbb vagy rendezõdnek a sorok, vagy más liberálisokkal összefogva, õk lesznek a mérleg nyelve! A színfalak mögé persze nem látunk be, gondos kezek eltakarják elõlünk a lényegi kérdéseket és a megoldásokat, amelyekre taktikát lehetne építeni. Merthogy színház a világ (lásd következõ cikkemet) és még nem vagyunk eléggé okos kígyók, csupán szelíd galambok.

"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." (Jézus Mt 10:16).

Utóirat:Egy atyai barátom írta legutóbbi levelében ezt a javaslatot, ami - egy országos blokáddal megtámogatva - célra vezetne.

„Néha elképzelem: mi lenne pld., ha mondjuk úgy 500.000 ember szép csöndben leülne a parlament körül s azt mondaná: addig ülünk itt, amíg el nem takarodik a rablóbanda a parlamentbõl…. Mit lehetne velünk csinálni?