A civilek felhívásáról, avagy légy elõbb MAGYAR

A civilek felhívásáról, avagy légy elõbb MAGYAR

Olvastam a minap a CÖF a KÉSZ az MPEE és a Munkástanácsok közös felhívását, melyben - egyébként teljes joggal és nagyon helyesen - kiállnak a Magyar Kormány mellett.

A felhívás megfogalmazói valóban csupa igazságot mondanak ki, ugyanakkor úgy tesznek, mintha teljesen elfelejtették volna mennyivel másabb lett a szerepkörük a Fidesz kétharmados hatalomra kerülése óta, mint azt megelõzõen. A CÖF például a Fidesz teljes támogatását élvezte mindaddig, amíg tömegmozgató és szervezõ képességére szüksége volt a kétharmadra törõ, majd azt a sajátságos hazai választási rendszer következményeként elérõ Fidesznek.

Gyõzelme után a Fidesz elsõ dolga volt, hogy Fricz Tamást „lapátra" tegye, ezzel elejét vegye egy késõbbi esetleges általa szervezendõ megmozdulásnak. A Fidesz tehát óvatos volt, a CÖF pedig nem tanult. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az lenne az elvárható, ha Fricz-ék nekimennének korábbi támogatójuknak. Errõl szó sincs, hiszen jelen esetben nem csupán a Magyar Kormányt támadják a belsõ árulók, külföldi hasonszõrû gondolkodóik és elvbarátaik, - azoknak valamennyi politikai és gazdasági tõkéjének segítségével -, hanem magát a Nemzetet, a Magyarságot is.Ebben az esetben pedig felül kell emelkedni mindenféle belsõ pártpolitikai vagy egyéni érdeken és közösen kell hangot adnunk felháborodásunknak. Azonban ez is kevés, hiszen a jelenlegi Magyar Kormánynak tudnia kell, hogy kik azok a „szereplõk", akik Hazánk ellen tudatosan gerjesztik a feszültséget. Tehát a konzekvenciát levonva meg kell tennie a szükséges lépéseket. Amennyiben nem így cselekszik, ugyanúgy jár majd, mint 2002-ben. Erõtlen lesz és kiszolgáltatott.

Nézzük, hogyan is fogalmaznak Fricz Tamásék a felhívásban:

„Azok az emberek - köztük politikusok, közéleti emberek, újságírók, értelmiségiek - próbálják most országunk ellen fordítani a világot, akik két cikluson át maguk is közremûködtek abban, vagy tétlenül nézték, hogy országunk a korrupció és a szabadrablás terepévé váljon. Látszólag azok féltik most leghangosabban a demokráciát, akik kiszolgálói voltak a Magyarországot 8 év alatt csõd közeli helyzetbe juttató kormányoknak, miközben kiépült egy soha nem látott gazdasági hatalmat központosító, és az országunk ellen indított jelenlegi kampány sikerében legfõképpen érdekelt új magyar oligarchia."

Ez mind igaz, csak egyet nem szabad elfelednünk: a magyar nemzeti érdekeket 1944. március 19, vagyis a történelmi alkotmányunk felfüggesztése, Hazánknak a Harmadik Birodalom általi megszállása óta, egyetlen magyarnak nevezett kormány sem képviselte. És azt sem szabad elfelednünk, hogy azóta egyetlen kormány sem volt törvényes Magyarország élén. Miért is vártuk volna el a 2002-ben visszatért, kapitalistává átvedlett posztkommunista rezsimtõl, hogy hazája és nemzete elvárásainak megfelelõen cselekedjen. Aki így vélekedett és ezt hitte (sokan voltak ilyenek), szörnyû naivitásról tett tanúbizonyságot. Sajnos Kádár népe nem tanult a múltból, hiszen eddig már háromszor szavazta vissza saját hóhérait.

Folytassuk a sort egy további idézettel:

„Ez a hatalomból törvényesen, demokratikus úton eltávolított réteg nem veszi tudomásul a választások eredményét, és tevékenységével nem csak Magyarországot, de rajta keresztül az Európai Uniót, magát a demokráciát is gyengíti."

Kedves Megfogalmazók és Aláírók! Jó lenne, ha végre nem az Európai Unió miatt fájna a fejük. Az EU vezetése pontosan ugyanolyan korrupt társaság, mint amilyen az elmúlt nyolc évben ránk telepedett. Az EU egy életképtelen, erkölcsiséget, emberséget, keresztényi tudatot nélkülözõ, kizárólag a gazdasági nyerészkedést fõ céljának tartó, a nemzetállamok megszüntetésén mesterkedõ, bábeli zûrzavarban érdekelt, központosított, diktatórikus rendszer kialakítását megvalósítani szándékozó, a háttérhatalmak által erõszakkal létrehozott mesterséges képzõdmény. No, és ezt nevezzük ma is „demokratikus nyugatnak"?

Meg kellene tanulnunk végre, hogy az úgynevezett „demokratikus nyugattól" nem várhatunk semmit, ami hazánk érdekeit, nemzetünk javát szolgálná. Ezt már bizonyította a történelem, de már bizonyította az elmúlt hat év is, amelyet ebben a mesterséges katyvaszban kényszerült tölteni Hazánk, hihetetlen károkat elszenvedve. Nekünk az európai uniós tagságunk egy kész sorscsapás, melyet a - ne feledjük! - a jelenlegi kétharmad is támogatott.

Az EU pedig válságban van, mely válság nagyobb, mint azt egyesek gondolják. A hihetetlen mértékû gazdasági és egyre inkább etnikai problémákról a gondosan felügyelt európai média - melynek része a magyarországi „szalonképesnek elfogadott" médiarendszer is - nem tájékoztat, vagy éppen félre tájékoztat. A technikája továbbra is a jól bevált elhallgatás, illetve a tömegek manipulálása, butítása.

Közben a válság egyre csak súlyosbodik az EU-n belül. Az Euró, mint pénz igencsak rozzant lábakon áll. Görögország, Portugália, Spanyolország mind az euró zónához tartozik, gazdaságuk éles mélyrepülésben, államadósságuk az egekben, miközben az Európai Uniónak nincs igazán tartaléka. Amennyiben ezek az államok bedõlnek, magukkal rántják a többieket is. Természetesen ez az EU bürokratáinak nem érdekük, mesterséges tákolmányukat bármilyen áron életben fogják tartani. Ha kell, akkor a fedezet nélküli eurók vagy kötvények kibocsátásával.

Újabb idézet, melyre Fritz Tamásék mintha nem tudnák a választ, pedig nagyon is tudják:

„A világ és az EU tagországai ne feledjék az elmúlt nyolc év legmegrázóbb magyar politikai nyilatkozatát: 2006-ban került nyilvánosságra az akkori magyar miniszterelnök beszéde, melyben szó szerint kijelentette, hogy a kormány a választások elõtt „éjjel és nappal" hazudott a választópolgároknak. És nem szabad feledni, hogy e beszéd nyilvánosságra kerülése után, 2006 õszén tíz- és százezrek tüntettek a politikai hazugság ellen Budapesten és más városokban az új szabad választásokért, ám erre a Gyurcsány Ferenc által vezetett hatalom a demonstrálók brutális megveretésével, az emberek bizonyítékok nélküli bebörtönzésével válaszolt, amelynek során lábbal tiporták az emberi jogokat, a szólás- és gyülekezési szabadságot.

Azt kérdezzük mi, civil állampolgárok 2010-ben: miért hallgatott akkor Európa, az Európai Unió, a világsajtó, a világ közvéleménye? S miért hangos most, amikor még egyetlen tárgyi bizonyíték sincs arra, hogy a jelenlegi kormány korlátozni kívánná az állampolgári jogokat, a sajtószabadságot, vagy hogy meg akarná szüntetni a demokráciát?"

Mert az Európai Unió fütyül a demokráciára, illetve sajátos elképzelése van róla. Gondoljunk csak a Benes dekrétumokra, a szlovák nyelvtörvényre, arra, hogy nekünk magyaroknak, székelyeknek, nincs jogunk autonómiára. Szóval amolyan cionista-fajta ez a demokrácia, mely leginkább eltörölne bennünket Európa térképérõl. Sõt, mondják, vannak olyan térképek, ahol hazánknak már más neve van. Ugye most kíváncsiak lettek arra, vajon mi lehet az? Nem írhatom le, mert abban a pillanatban antiszemita, szélsõséges, nacionalista (na, ez pedig egyáltalán nem rossz) és persze holokauszt tagadó leszek, függetlenül attól, hogy ez utóbbi témát szóba se hoztam.

A korábban a keleti blokkot kiszolgáló pártállami „elit" ragyogó munkát végzett az EU számára. Nem dumált vissza, nem járt külön utakon (egy picit sem), forgatókönyvszerûen elvégezte a rá kirótt feladatokat. Ez az Orbán-fajta már nem teljesen ilyen. Néha önjáró, pedig igazából õ sem tud, vagy akar elszakadni a „nyugati köteléktõl", amely megfogalmazás (nyugati kötelék) így teljesen nem is igaz. Mindenesetre más pályán kell mozognia ahhoz, hogy hazai támogatottságát rövid idõn belül ne veszítse el. Márpedig veszít folyamatosan a támogatóiból annak ellenére is, hogy a közvélemény-kutatók ezt próbálják bagatellizálni. Pedig a Fideszre szavazók táborára a fekete levest majd csak a következõ hónapokban öntik rá igazából, hiszen a pénztárcákban, a fizetésekben ekkor fog csak realizálódni az egykulcsos adósáv és a nagy tömegek részére érvényesíthetetlen családi adókedvezmények hatása. A folyamatosan emelkedõ élelmiszer és üzemanyag árakról már ne is beszéljünk. Az emberek tehát majd csak ezután fognak tételesen szembesülni a „laposabb a pénztárcám" effektussal. Ja, kérem! Már megint át lettünk verve? Nem utoljára! Sajnos.

Folytatás a felhívásból:

„Mi, a magyar civil társadalom képviselõi ismerjük a magyar valóságot, s Európa és a világ meg kell, hogy ismerje tényeken alapuló véleményünket. Európa nem engedheti meg magának, hogy néhány elõítéletes és velejéig elfogult szerzõ írásai alapján alakítsa ki álláspontját hazánkról. Gondoljon mindenki arra, hogy a sajtóban megjelenõ, ilyen típusú megalapozatlan támadások nemcsak Magyarország legitim vezetése, de az Európai Unió intézményrendszere ellen is bármikor megindulhatnak.

Éppen ebbõl kiindulva elvárjuk és követeljük, hogy minden országot, így Magyarországot is csak és kizárólag hiteles tények és a vélemények egyenrangú ütköztetése alapján ítélje meg Európa és a világ közvéleménye!"

Az EU intézményrendszerei ellen ilyen támadások nem indulnak meg, hiszen a róka nem szeret a saját farkába harapni. Meg egyébként is nem más országról van szó, hanem hazánkról, melynek megszállása ma már nyilvánvaló tény. Elég volt a finomkodásokból és a maszatolás gyanús megfogalmazásokból. A felhívásokban szigorúan csak saját érdekeink, céljaink megjelenítése tükrözõdhet. Minden más a gyengeség jele, amit nem engedhetünk meg magunknak. Igen, határozottnak és következetesnek kell lennünk. Ja, hogy nem ezt szokták meg tõlünk a brüsszeli üvegpalotában, meg hogy ki leszünk ebrudalva az Európai Unióból? Hú, de nagyon megijedtem. Kérem szépen, nem lehetne ezt mielõbb elintézni?

Magyarország nem független állam, ezt leszögezhetjük. Önálló hadügy, külügy, pénzügy. Ezek az alapfeltételei egy állam függetlenségének, ezért harcoltak '48-as hõseink, ezért vállalták a bitót Aradon. Mi most hogyan néznénk a szemükbe? A realitás az, hogy szemben állunk a belsõ és külsõ ellenséggel, egy aljas, ordas falkával, mely nemzetünkre tör ma is csakúgy, mint tette azt évszázadokon át.Ellenségeink itt vannak körülöttünk, itt vannak benn a házainkban, a lakásainkban, gondolatainkban, no és persze a gazdasági és politikai rendszerünkben, sõt közigazgatási szféránkban, és azon ténykednek, hogy mielõbb megszabadítsanak bennünket maradék tulajdonunktól, szellemi és fizikai szabadságunktól. Ez a céljuk, amely már régen világossá kellett volna, hogy váljon mindenki számára, azonban ez még sincs így. Ebben pedig óriási felelõssége van annak a kétharmadnak is, amely engedte nyolc éven át garázdálkodni az ámokfutókat, a nemzetrontókat. Most pedig csodálkozik, hogy pontosan az elmúlt nyolc év kegyeltjeitõl kapja a legnagyobb pofonokat külföldrõl.

A csodálkozás idõszakának véget kell vetni, és rendet kellene teremteni abban a darázsfészekben is, amibe nem szívesen nyúlkál bele kormányunk. Ameddig azonban ez nem történik meg, amíg nagyobb ellensége ennek a kormánynak a Gárda, mint a Hazánkat külföldön becsmérlõ, nemzetünk ellen törõ tolerancialovagok csoportosulása, bizony így fog járni. Csodálkozni pedig ne tessék, mert mindenki azt kapja, amit megérdemel, függetlenül attól, hogy a „fagyinak" melyik oldalát nyalja, ugyanis a „fagyi" csak úgy szimplán, mindenhol hideg, és könnyen torokgyulladás a hosszú nyalás vége.

Bella Árpád