Magyar lejtõn...



Fájó lábbal amolyan szoba fogságra kárhoztatott állapotban figyelem a hír csatornák lüktetõ üzenetit. Akarva - akaratlan megakadok a többedszer bemondott eseménynél : Ausztriában egy fiatal magyart sí baleset ért. Kezét törte és a bordája is megsérült. Helikopterrel vitték a gráci korházba -- adják hírül az egymással versengõ TV állomások . A közlemény ismétlõdik , reggel , délben és este. Aztán mára már képes beszámoló is van a póruljárt ifjúról ,aki mint valami nemzeti hõs nyilatkozik nekünk ,szobafogságra ítélt nyugdíjasoknak, munkanélkülieknek, megkeseredett háziasszonyoknak , akik közül néhány milliónyian még Ausztriában se jutunk el , és sí lécet se tapogatunk soha.


Délutánra ,több mint egy hónapi elõjegyzés után, a Szekszárdi Kórház Rendelõintézetbe vagyok " hivatalos " A nagy folyosón nagyüzem van ,itt kell folytatni a várakozást röntgen beutalóval a kezemben, a röntgen szoba elõtt . S ekkor ugrálva, féllábazva jön egy fiatalember ; talán 19-20 éves lehet . Kékülõ dagadt bokájára nézve egyértelmûnek látszik a törés .

-- Hogy sikerült ezt összeszedni -- kérdezem

-- Melóztunk aztán kiment alólam a jeges föld. -- feleli fájdalmas arccal.

-- Részvétem -- mondom s látom, hogy a bal könyökét is fájlalja.

-- A könyöke is fáj -- faggatom tovább

-- De még hogy , arra értem földet --böki ki nagy keservesen .

-- S hogy jött idáig ?

-- Hát kocsival hoztak , meg így fél lábon -- nyögi .

S várunk várakozunk tovább . A fiú remekül tûri a fájdalmat , pedig egy ilyen törés nagyon tud fájni , volt már benne részem .


Eszembe jut a nagy hír, hogy egy síelõ ifjú , aki nyilván flancosabb dinasztiák egyikébõl származik , mekkora figyelmet kapott agyonliberalizált hazánkban . Még egy riporter stábot is kiküldtek Ausztriába ,idõt és pénzt nem kímélve , hogy át tudjuk érezni a nagy tragédiát .

Mi meg itt a szocialista egészségügy jóvoltából várunk mind ráérõ síoktató a forralt borra.


Itt van ez a jobb sorsra érdemes fiatalember, aki azért bármilyen megvetendõ is a mai idõkben, mégis csak két kezével dolgozott ,és még egy tolókocsi se jut számára.

S mintha csak meghallgatták volna füstölgésemet az angyalok ,az együtérzõ betegek közül a mozgékonyabbak , kerítettek egy tolókocsit.

De milyet ! Gumiijai -- ha még azokat guminak lehet nevezni-- ki vannak fordulva a kerékbõl. Ócskavas telepen biztosan átlépné az ember .

Pumpát, festéket nem látott ez a szerkezet évek óta. S lám csak mégis öröm ül ki az arcokra, hogy ez a szerencsétlenül járt munkás ember le tud ülni !

Megkönnyebbülnek a szenvedõ arcok ekkora jóindulat láttán . Mert ugye segítõkészek vagyunk mi magyarok, ha úgy hozza szükség: ha nem uszítanak egymás ellen bennünket .


A rozoga tákolmány azonban másoknak is feltûnik.-- Ilyen ócskaságot nem szégyellnek idehozni --mormogja egy testes hölgy.

-- Jó ez -- veszi védelmébe a sebesült fiatalember az alkalmi jármûvet ,mintha attól kellene tartani, hogy még ezt is elveszik.

-- Ja kérem nincsen pénz semmire -- fûzi tovább a gondolatot egy erdész ruhás atyafi aki a jobb kezét dédelgeti mint valami kisbabát . Õ is a fagyos tél áldozata . Vajon hányan lehetnek a sérültek ,a mi fajtánkból, így télvíz idején, akik nem jutunk ki az Alpesek lankáira és mégis kezünket lábunkat törjük ?

Mert ugye mennyivel elegánsabb dolog az Alpok lejtõjén bukfencelni mint itt a lét alatti Magyarországon munka közben megsérülni ,hol száz milliók jutnak tanulmányokra, szakértõi jelentésekre , bedöglött homokórákra !

S ha jól meggondoljuk igaza van ám az eleganciát képviselõ hír szerkesztõknek . Minek ezzel a pór néppel veszõdni. Jó nekik a defektes tolókocsi . Nem kell ide mentõ ;pláne helikopter ! Beugrálnak fél lábon is a rendelõbe . Annyian vannak ezek mind égen a csillag . Nincs hír értéke a nyomoruknak.


b.