Üzenet a temetõbõl



Mind jobban fogyatkozó erõvel , már csak mindenszentek napján jutok el a pécsi köztemetõbe. S míg elérkezem elõdeim sírjához ,van idõm töprengeni az élet értemén és mulandóságán . Ahogy múlnak az évek, ezek a tisztelgõ látogatások egyre inkább sétát jelentenek a múltba ,az emlékek birodalmába . Egykor volt barátok , tanárok ,osztálytársak ,ismerõsök nevei köszönnek rám a lombhullató õszi idõben.

Amikor elballagok az elsõ világháborús hõsök parcellája mellett mindig elfog egy különös érzés . A zsinórmérték szerint sorba rakott kö keresztek akaratlanul is felidézik a múltat. Volt akarat, volt szándék a végtisztességhez azokban a nehéz idõkben. Az elhunyt katona nevét ,állampolgárságát s rangját gondosan bevésték a kõbe . S egykori életükbõl csak ennyi maradt fen. Itt vannak elfeledve a málladozó kövek alatt ,s már csak a közhivatal hozat néha egy szál virágot . Lám milyen rendben, sorban alusszák örök álmukat . Mintha a kiadott parancs most is tartan . Tudtul adva a ma élõknek, hogy a katona holtában is katona. A parancs az parancs ! Ha eljön az idõ ,meg kell halni :a császárért , a királyért, a hazáért , a szabadságért, a szülõföldért, a családért és ki tudja még miért ... A szerint , milyen idõk járnak felettünk ,kik parancsolnak éppen .Most állítólag : béke van , ezért katonáinknak agyon hallgatottan , szinte titokban , valahol Afganisztán kietlen vidékén kell szolgálni az új szövetséget . Ott számlálják a napokat fiaink, leányaink ,s reménykednek, hogy élve haza kerülnek ... Miközben harcos jelenlétükkel s fegyvereikkel milliókat fosztanak meg a föld legszegényebb országában attól ,hogy kedvük szerint éljenek saját szülõföldjükön... Mindezt az emberi jogok nevében !


De hagyjuk a hazugságtól fuldokló jelen idõket , errõl ma nem ildomos beszélni ...Eljön majd annak az ideje is, hogy szó essen napjaink eme 'dicsõ tetteirõl . Azt majd az elkoptathatatlan haladóink mondják el újra , hogy micsoda alávaló szerepvállalás volt ez a mai fegyver csörtetés ... Most azonban dolgok elkendõzésére , és választási esélyek növelése végett ,életük végét járó "magyar háborús bûnösöket " kell keresni elrettentés gyanánt, nehogy valaki gondolkodni kezdjen . Netán eljusson odáig a gondolkodásban , hogy hová lett az az ország amit a magyar nép tulajdonának mondtak. Emlékszünk - e még ? : "Tiéd az ország magadnak építed ! " Nos, itt a nagy kérdés : kié az ország ? Kik gyarapodtak, kik és mennyivel részesültek a vérrel verejtékkel összehozott közösbõl vagyonból ?


Aztán arra is jó a több mint fél évszádos "magyar háborús bûnök "felemlegetése, bûnösök keresése , hogy az alig egy éve a palesztin menekült táborokban kóbor kutyaként levadászott , fejbe lõtt palesztin gyerekek gyilkosairól elterelõdjön a figyelem .Márpedig õket is be kellene valahová sorolni ! Vajon õk milyen büntettet követtel el ? Kultúrák bölcsõje Európa :merre vagy ilyenkor ?


S milyen büntette követtek el azok az ÁVH- sok akik 1956 október 25.-én lesbõl, a Földmûvelésügyi Minisztérium tetejérõl tüzet nyitottak a szabadságot remélõ gyanútlan emberekre ? És itt állnak elõttünk a további stációk néma keresztjei : Mosonmagyaróvár, Salgótarján , Esztergom, Tiszakécske , Sátoraljaújhely... Ki terhel a felelõség halottainkért ,a bûnökért ?

Egyetlen párt, nem próbált még õszintén az ügy végére járni . Mi van ezekkel a bûnösökkel, parlamenti hölgyek és urak ? Mint ahogy az ügyben se volt egyetlen magyar kormánynak bátorsága ,hogy 1944- ben Bácskában brutálisan kivégzett ,4o ezer polgári magyar lakós ügyében vizsgálatot kezdeményezzen .


Soha senki nem emelt még szót azért, hogy a " felszabadítók " magukat megadó katonákat, hadifoglyokat végeztek ki ! Szinte alig akad magyar falu , város ahol erre ne lenne példa ! Arról se szólt senki, hogy az Erdélyben , a Nagyenyed környéki harcokban megsebesült magyar bakákat , a Vörös Hadsereg katonái kihordatták a korházból s lánctalpakkal hajtottak rájuk. Nem kérdezi ,nem veti föl senki, jogtudósink közül , hogy a budai vár alatt lévõ pince korházában , megközelítõleg ezer magatehetetlen sebesült katonát lángszórókkal pusztitották el a várat elfoglaló szovjet hadsereg " hõsei " Mi volt ez, ha nem háborús bûntett ? Ezek a cselekmények elévülhetnek ? Hány féle háborús bûntett létezik vajon , ki tudná megmondani ?


Keserû sorok belátom.Végtelen szenvedések könny cseppjeibõl áll össze a történelmünk mint az olvasó füzére. Alig akad magyar család akinek ne lett volna sírni valója az eltelt évtizedekbõl . S mégis, a múló idõben van valami gyógyító erõ ami egyszerre próbál meg feledtetni és feloldozni. Be is teljesedne , ha hagynák, ha engednék . Csakhogy feloldozni megbékülni ,egyenrangú szabad emberek képesek. Bennünket a mai napig szolgaként kezelnek . S erre figyelmeztetnek naponta. Minden büntetlenül ellopott forint , minden munka után benyújtott kifizetetlen számla , minden pökhendi mellébeszélés ,minden háborús bûntettként emlegetett újabb megtorlási kísérlet , azt jelenti : Semmik vagytok ! Itt minden hatalom a mienk . A ti halottaitok, a ti bánatotok, nem számítanak .Köpünk rátok.

.

Mennyire más a temetõk csendje . Ide még nem ért el a bosszú . Még nem sikerült felforgatni a sírokat. A holtak még pihenhetnek .

De akadtak már jelentkezõk , akik méregetnék a kiásott csontokat : melyik bûnös, melyik nem az ! Pedig a válasz ott van a temetõk csendjében a halál végtelen nyugalmában. Errõl ,s még sok másról mesél a pécsi temetõ annak aki hallani ,gondolkodni képes. A történelmet felületesen ismerõ ember , ha ide téved ,bizonyosan rácsodálkozik az elsõ világháborús sír feliratokra : S kérdezi :hogy kerültek ide olaszok ? Hogy kerültek ide szerbek, bosnyákok ? Pécset nem érte el a háború pokla , nem volt itt front . Hát akkor ,hogy kerületek ide ezek a szerencsétlenek ?


Nos ,bármi hihetetlen ,a mai magyarokat gyalázó , mocskoló idõkben , a jó magyar erkölcs okán kerültek ide az ellenség katonái : Pécsen ugyan is az elsõ világháború alatt egy nagy létszámú hadi korház mûködött . S súlyosan megsebesült olasz, szerb, bosnyák hadifoglyokat ,akiket a csaták után a harcmezõn megtaláltak , ugyan úgy a hátországba hozták a betegszállító vonatok mint a magyar sebesülteket. Itt ápolták ,gyógyították õket , mintha a mieink lettek volna .Közülük sokan ,magyar sorstársaikhoz hasonlóan, itt hunytak el a hadikórházban . Így kerültek egy sorba a holtak hadseregébe sorozva a gesztenyefák alá. Köszönhetõen a magyar katona erkölcsnek !

Ki volt közülük bûnös ? Ki volt az áldozat ? Nem mérte senki .Mint ahogy azon se gondolkodott senki kin lehetne bosszút állni . Nem kérdezték elõdeink : melyik oldalon álltatok ? Azt tették amit a jó erkölcs ,a becsület diktált . S megjött érte a köszönet ami Trianon óta tart . Kérdés az : Van- e tanulság , van- e üzenet ebbõl a múltból a ma élõk felé ? Van. Feltétlenül van. Ám ezt bosszú uzsorásai , sorsunk haszonélvezõi és az õket szolgáló senkiháziak képtelen meghallani.