Pécsi emlék kockák...



Egy picit mindig jobban dobog a szívem, ha szülõvárosomról Pécsrõl hallok híreket .Ilyenkor elõtûnnek a régi emlékek. A régebbiekbõl a Széchenyi téri nyikorgó villamos . Ha egy picit megerõltetetem az emlékezetemet eszembe jutnak még a végállomások nevei is: Zsolnai Domb , Szigeti vám ... S emlékszem még egy vak koldusra is aki az ötvenes években a pécsi vasút állomáson ,a bejárati ajtó mellett üldögélt egy sámlin ,s harmonikált. Mindig egy dalt játszott. " Mert énnékem nem nyílnak már a pünkösdi rózsák" Érdekes módon ez a régi emlék tisztán világosan él bennem .Talán azért mert hét éves gyerekként tele voltam kíváncsisággal . Minden megszokott állapottól eltérõ látvány kíváncsivá tett : Miért nem lát a bácsi ? Miért nincs lába ? Miért tesznek pénzt a kalapjába ? Mit harmonikál ? Szegény anyám alig tudott felelni a sok kérdésre . Pedig ezernyi gondja volt szegénynek . Nem tudta apám él - e hal- e még ,de ezt nem mondhatta el . Sõt beszélni se volt róla szabad ... Majd megjön ha végez a munkával-- így szólt a felelet ,ha apámat kerestem. Én pedig fagyit szeretem volna nyalogatni és nyafogtam . Csak hát arra soha nem volt pénz . Nem nyafognék de már késõ...( ")


Aztán a pécsi rikkancs is elõbújik az emlékek sokaságából. A Széchenyi tér és a Kossuth Lajos utca( Király utca ) sarkánál, az Állami Áruház elõtt ,egy szikár magas ember árulta az Esti Hírlapot . Talán érdemes megemlíteni a fiatalabbaknak, hogy akkoriban kor szokásai szerint az újságárusok ,vevõ csalogató híreket hangos kiáltással adta a járókelõk tudtára : Mert az újság eladás is egy mesterség volt . A kiszemelt téma megválasztása, a hang hordozás ,a szavak ismételgetése fontos része volt az újság eladásnak . Egy család másnapi léte múlhatott ezen ! A rikkancs soha sem improvizálhatott . Szó szerint kellett idézni a lapból, de hogy mit , és hányszor mondta el az idézeteket ,az már tehetség kérdése volt , s az eladás taktikájához tartozott . Valahogy így hangzott ez akkor : Esti a hírlap ! Megjelent - megjelent az esti hírlap ! Friss hírekkel az esti hírlap . És jöttek a bukszát nyitogató hírnyalábok : Elfogták - elfogták a szélhámos mázsamestert... Nem akartam megölni -- mondta a késelõ gyilkos ... És így tovább .


Eljött Sztálin halála ,s a mi emberünk így kínálta az újságot " Meghalt a népek tanító mestere .Örökre lehunyta szemét a szemét " Így történt-- e vagy sem ,ma már ezt nehéz kideríteni. A történet akkor suttogva bejárta a vidéket és ma is úgy él a 'tûke pécsiek tudatában , mint valami féltett történelmi ereklye ,hogy Pécsen ilyen is megtörtént . Csak sajnos azok fogynak el lassan akik tudják azt ,mit jelentett egy ilyen megnyilatkozás.


S hogy miért volt ez akkor olyan nagy esemény ? Hát bizony ezt nem lehet se elmesélni, se megírni . Ezt azok értik meg, akik átélték ezeket az idõket ,hiszen a 'népek tanító mesterének temetésekor még a korházi ágyak mellett is vigyázba kellett állni . S az e féle rikkancs a bátorság, azokban az idõkben ,egy halvány remény sugár volt a sötétségben. Amolyan Zorro féle virtus .S mindez a hatalmasok orra elõtt akik mindebbõl nem vettek észre semmit ! ( Vergilius : Soha sem fogod megérteni min mosolyognak a rabszolgák ... ) Mint ahogy az is,egy rendkívüli esemény volt ,hogy Kazal László színmûvész, azt bátorkodta mondani ötvennyolcban " Állítólag az amnesztiát már az ártatlanokra is kiterjesztik " A mai ifjúságnak ,hála Istennek ,mindez már nem mond semmit.



A Nagy Lajosban gimnáziumban eltöltött rövid szomorkás idõk is belém nyilaknak ha Pécsre gondolok :Glat Imre tanár úr, Rajczi Péter tanár úr elõadásai ma is megelevenednek. Aztán Keresztes Jenõ tanár úr már a Fémipai technikumból ( Zippernovszky Károly szakközépiskola ) villan elõ az emlékek sûrûjébõl .Kezdõ fecskék lévén megilletõdve szorongtunk a padokban. Kint a folyosón több ezer ismeretlen szemléltetõ ,alkatrész látványa még bent a tanteremben is ballasztként nyomasztotta lelkünket. S arra gondoltunk : meg lehet- e mindezt tanulni ? S jött Keresztes tanár úr . A sajátos ritmusával . A kazánokkal fogunk megismerkedni -- mondta. Feltételezem tudják azt, hogy a kazánokban égés zajlik. Égés megy végbe a rozsdásodó vasban is és a robbanó kézigránátban is. Mégsem próbáltak még ilyen körülmények között melegedni . Önöknek az lesz a dolga, hogy optimális égést hozzanak majd össze ha innen kikerülnek . Így indultunk el a technológia világába , feloldódva a szorongásokból . Hála Keresztes Jenõ tanárúnak. Vajon vannak- e még , lesznek- e még ilyen tanárok ?


Emlékszem még egy fodrászra is aki a vasút utcában dolgozott a tejbolt mellett . Reizngernek hívták a mestert . Bele görbült , bele puklásodott a sok munkába . Egy egész kört koptatott a fodrász szék körül az olajjal kezelt padlón , ahogy naponta sokszor körbe topogta a kedves kuncsaftokat a keserves évtizedek alatt . Három forint hatvanért vágott egy frizurát ! Ebbõl adózott. Ebbõl tartotta el a családot, a " piszok maszek" mert törvényileg elõirt szabott árak voltak ... S idõnként beült egy ellenõr s jegyzetelt ! (Az ám 'vissza nem térizendõ száz milliomosok ! )



A vasútállomás melletti Keterer kocsma viszont már egy más korszakot jelentett . A siheder kori évek kezdetei, kötnek oda ,az emlékek szalagjával .Most, hogy vissza gondolok ,s megpróbálom sorba rakni emlékeimet , ott is vissza köszön a régmúlt .A Keterer kocsma hajdanán jó hírû polgári fogadó volt és nagyon sokáig õrizte még a régi nevét .Így hívták ugyan is a tulajt ,államosítás ellõtt . Anyám elmondása szerint ,néha nap ott vacsoráztak az "átkos Horthy fasiszta idõkben "ha úgy alakult a családi utazás. Állítólak páratlan ételeket fõztek ott . De miután Keterer úr is kizsákmányoló lett : pusztulnia kellett. S a fogadó valamilyen számú vendéglátó-ipari alegység nevet kapta ... Ám a pécsiek még sokáig Ketererként emlegették . Egy ideig még a séf is hozta a régi ízeket . De kifogtak a vendéglõn is a szocreál évek ,ahogy amortizálódott , mállott , kopott; ahogy lecserélték a veretes réz kilincset alumíniumra :Keteráj lett belõle . Majd Rezsó ... Ekkor már önbizalomtól duzzadó sportolóként , edzésrõl hazatérõben , meccsek után találkoztunk itt , hogy egy sör mellett ábrándozunk eljövendõ sikerekrõl .Hiszen sokunk számára a sport volt az egyetlen remény az érvényesülésre .




A Pannónia teraszon folytatódnak a szép emlékek . Eljött az ember arcú szocializmus korszaka ,már nagyobb lélegzetet lehetett venni ... Csak éppen azt nem sejtettük, hogy minden lépésünket számon tartják ... Bohó ifjúi évek voltak ,S jöttek a sétatéri nyarak , a Rózsakerti esték , a Balokány liget , Szõlõskert, Ifjúkori szárnypróbálgatásaim , elsõ ügyetlen udvarlásaim kedvelt színhelyei . És a ringó csípõjû lányok, akik olyan kedvesen tudtak mosolyogni ... Ma már bizony tisztes nagymamák lehetnek.


S most mind gyakrabban hallom a szülõvárosból érkezõ aggaszót híreket , amelyek akarva akaratlan régi emlékek kavalkádját hozzák felszínre .Egyre szomorúbban figyelem a fejleményeket . Pécs Európa kulturális fõvárosa lesz jövõ évben !Ezt a ran- got nehéz kiérdemelni Európában . A sokat szenvedett Pécsnek sikerült . Ezért az Unió jelentõs összeggel támogatja a bemutatkozást .Nagy alkalom ez arra , hogy akik nem ismerik rátaláljanak a párját rikító városra , ami évszázadok emlékeit õrzi véres köveiben s még megkopottan ,szegényesen is csodálatos .


Jannus Pannonius humanista költõ , püspök s Jakováli Hasszán török pasa kulturális hagyatéka békében megfér egymással a itt a Mecsek lábánál ;csak a lelkekben nincs béke . Mára azonban oda jutott a nagy program, hogy a helyi televízió menekül a téma elöl . Tekintve, hogy sikerekrõl nem tudnak beszámolni ... Pedig --népiesen szólva -- nagy tisztesség ez ! S kezdeni lehetne( kellene ) valamit a nem mindennapi lehetõséggel ... Arannyá válik az ilyen alkalom jó kezekben némi ráfordítással odafigyeléssel ... Csakhogy az erre szánt pénz ,jó szocialista szokás szerint , hogy , hogy nem ,eltûnt , elfogyott ... Elfolyt a sok jó Forint mind az idei hólé . Harmincegy milliárd forint adóságot halmozott fel a város vezetése ! S most mit tegyenek a drága pécsi barátaim ?


Hallom : a parlament elnök asszonya polgármesternek jelentkezett Pécsre , hogy ne törjön meg a szocialista folytonosság és hát --- valljuk be --mert fogynak -fogyogatnak a szocialista remények, s ugye : a szamár is jó ha ló már nem jut ... Pécsbõl ki lehet még facsarni pár milliócskát a fájdalmas idõkben is ... Makár ezredes , a város hajdani " felszabadítója " a jó példa erre ,aki --mást nem találván a felégetett városban -- a székesegyház ólom lemezeit szedette ,le s adta el ,szerény haszonnal a török kiûzetése alkalmából...Vannak tehát hagyományok pénzt találásra a város keserves múltjából ...


Igen ám ,csakhogy most más idõk járnak ,s valamit mégis produkálni kellene , hogy pénzhez lehessen jutni ,mert félõ ,hogy az internacionálé immáron kevés lesz . Az óváros , amit úgy isten igazából propagálni lehetne , alaposan megkopott . A nagy hírû Zsolnai gyár ,ami évszázadokon át zászlóshajója volt Pécsnek , és hírét vitte a városnak ,ebek harmincadján pusztul . Szinte alig pislákol benne az élet . A Balokányt ne emlegessük... A nagyreményû repülõtér projektet : a majd egyszer rovatba került ... Tatarozni kellene a házak felét a hegyi utcákban hogy valahogy kinézzen ez a környék .Hát jött a nagy ötlet : Éjszaka :virágmintákat , frízeket, stukkókat vetítenek a málladozó falakra. S aki arra sétál gyönyörködhet a látványban mint valami moziban .


Hát ez igen . Lehet csettinteni . Eredeti szocreál ötlet . Kár hogy csak éjszaka mûködik a találmány . S így a külföldi látogatókat nappal kell alvásra bírni. Mondjuk valahogy így :Pihenjen nappal : Ismerje meg Pécset éjjel ! ( Most kellene egy jó rikkancs ... ) De ha jól meggondolom az ötlet tovább fejleszthetõ.

A külvárosban , a végeken, ahol már meghaltak a remények . Frissen sült kolbászt, kirántott csirkét, gõzölgõ friss cipót is föl lehetne vetíteni a falakra. Hátha jobban érzi magát a közüzemi díjakat kifizetni képtelen proletár , ha kinéz az éjszakába s a házak falán ott gõzölög egy tál babgulyás ... Ha pedig beáll majd a fagy , akár lángokat is lehet a falakra vetíteni .S kandallóban pattogó fa hasábok hangját is ki lehetne hangosítani az Unió kulturális fõvárosában.