Több bizalmat Ficsor Ádámnak !



Idõrõl idõre, budapesti utazásaim alkalmával, buszra kell szállnom. S a buszmegálló, ahol várakozni szoktam, amolyan alkalmi hirdetõ oszlop is egyben, amit rendszerint át szoktam nézni. A hirdetések ugyan is sokat elárulnak rólunk. Korunk lenyomatai ezek a kis szél fodrozta cetlik. Amit ha meg tudnánk õrizni, évszázadok multán jó tanulmány anyag lehetne az utánunk jövõ nemzedéknek. Akad itt kiadó lakás. Kifogástalan roller. Eladó Ford. Ingyen elvihetõ kiscica. Sõt még nagycica is, de már nem ingyen! A dús keblek, jelzõ szó, ad némi támpontot a miheztartás végett.... Állás keresés is akad. Egy jó fizikumú fiatalember mindféle munkát vállal... Egzotikus ország lettünk. Mondhatnám: itt van Amerika amire oly nagyon vágyakoztunk...


A sok kis színes hirdetés után, négyévenként, jönnek a nagy, lepedõnyi plakátok, s mind valami cunami, eltakarják életünknek ezeket a kis reményt jelentõ zászlóit. Megjelenek a politika igazi nagymacskái; és az ígéretek özöne. Emlékszünk-e még? Több pénzt az embereknek! Több pénzt az önkormányzatoknak! Nem lesz gáz ár emelés!

Ha jaj -- mondják erre az elnyûhetetlen, mindent elnézõ szimpatizánsok. Ez már régen volt. Azóta már konvergálva lettünk. S ugye már a nagy konvergáló is lelépett, csak egy porfelhõ maradt utána, amit nem tudunk egyelõre kiköhögni, kiprüszkölni. De majd minden meg lesz bocsátja. Pedig azt a bizonyos huszonötöt gatyát letolva ki kellene neki mérni. Ez lenne a minimum.

Hát igen -- mondhatjuk némi malíciával -- ilyenek vagyunk. Így többes számban. Mert az elcseszett ügyek dolgában mindig többes számban vagyunk... Hiszünk, mert hinni akarunk. Még mindig.


Ehhez képest a legújabb üzenet némileg fordulatot jelent. Egy A- 4 es méretû, számítógéppel kreált hirdetmény azt mondja: Több bizalmat Ficsor Ádámnak! Alaposabb szemlélésre amatõr munkának tûnik. Szokatlan ilyen idõben az efféle reklám. Nincs még itt a nagy átverések ideje. Valami lelkes rokon, vagy egy megszállott hívõ tehette ki.

Elsõ nekifutásra a gyalog járó honpolgár, aki el szokott aludni a Tv híradók alatt, azt kérdezi magától: Ki a fene ez a Ficsor Ádám? Mit akarnak vele? Honnan szalajtották, hogy több bizalom kell neki? És most? Mire föl? S egyáltalán: milyen bizalma van már amihez képest még több kell? Talán kimaradtam valamibõl az elmúlt néhány évben? A végén még szégyenkezni kell, hogy nem tudom ki fia borja ez a Ficsor . Mert ugye annyian voltak itt már, a franc se tudja követni az eseményeket.


Aztán megpróbál az ember gondolkodni a legutóbbi ügyészségi, rendõrségi esetek tornádójában. Milyen vállalkozásban fordulhatott elõ ez a jóember? Mit adhatott el ami nem volt az övé? Mit nem fizetett ki ami másé volt? Milyen vissza nem térítendõ támogatást kapott? Mennyi végkielégítést vitt haza? Hány milliárdja van? Mert mi másért ajálgatják ha nem forog ezekben a körökben? Rendes honpolgároknak nem kell több bizalom mind amivel a világra jött s amit azóta összerakott jó szándékból tisztességbõl. Ami feketébb gyanús: ez a társaság soha se apellált a bizalomra. Ezek csak ígérni szoktak. Ezért furcsa ez az egész. Miféle új trükkökkel jönnek?


Mert ugye tudott dolog az, hogy politika, jelen idõ szerint ,egyet jelent a sok pénz eltûnésével. A sok pénz mindig általában szokott eltûnni, aminek nem lehet után járni. Nincs ehhez fogható emberünk, széles-e hazában, aki felvenné ezt a kesztyût. Ha mégis akad néha egy bátortalan kísérlet, akkor azon nyomban jönnek a szociológusok, jogászok, politológusok, akik az asztalról lehulló falatokból élnek, és elmondják, hogy az ég tulajdonképpen nem is kék hanem sárga. A fû se zöld hanem világoskék. S azt a temérdek pénzt se lopták el, csak nem jól kezelték... Mert ugye rögtön megváltozik a leányzó fekvése. Micsoda különbség ez a végeredményt tekintve... Ma a magyar politika olyan mint a fekete lyuk: mindent pénzt elnyel. Úgy hogy ha ez a Ficsor ott van a politikában hát akkor résen kell lenni -- gondolhatja a honpolgár.


A jó honpolgár ugyan is, aki immáron húsz éve rendszert váltott, ha lassan is, de azért megtanult már pár dolgot. Többek között azt, hogy mindez összefügg azzal a bizalommal amit minden áron meg szeretnének szerezni tõle. Lehetõleg olcsón és gyorsan. Aztán ez a bizalom eltûnik, s négy év múlva kerül elõ megint. Jobban mondva: akkor kapja vissza egy napra, a választópolgári minõségben, hogy kiénekeljék a kezébõl, mind a róka a sajtót a holló szájából. Amit majd négy évig használnak újra az õ nevében. Olyan zseton ez amivel mindent meg lehet szerezni. Mindent meg lehet venni. Néhány példa talán mi mire jó a választópolgár voksa: Hát ugye mindenek elõtt: több száz milliós tanulmányok kifizetésére, végkielégítésekre, jutalmakra, bank-konszolidálásokra, tanulmány utakra s még ezernyi dologra egészen a cipõ pertliig, amirõl a honpolgárnak fogalma sincs, mert álmában se jut eszébe mi mindent lehet összeharácsolni némi hatommal. Amihez semmi egyéb nem kell, csak egy kis bizalom...

A bizalom leadásától kezdve pedig nincs befolyásunk a dolog alakulására. A tisztel választó polgárnak rögtön a kötelezettségei lesznek. Amit innentõl kezdve jogkövetését kérnek rajta számon. Aki pedig nem követi jogot, netán reklamál, hát arra a törvény szigorával kell lecsapni. S ha még tovább elégedetlenkedik könnygázt lehet az orra alá pörkölni. S mindehhez nem kell egyéb csak egy kis elkótyavetyélt bizalom.


Barkuti Jenõ