Én hiszek Zsanettnek...

úgy ahogy más is. Némán. Csendben. Egy picit gyáván. Ahogy sokan még ebben a hazában: Hiszünk Zsanettek. Nem a jogi csavarok, nem a jogi bukfencek, s nem is a kilógó lóláb rusnya látványa végett. Nem. Azért hiszünk mert itt élünk ebben az országban. Ahol amióta eszünket tudjuk ennek a mindet túlélõ hatalomnak mindent szabad volt és mindig igaza volt. Ahol mindig utólag: húsz, harminc, negyven évek távlatából lehet elmondani, hogy hazudtak csaltak akkor: régen. Ahol mindig lapítottak, hallgatag azok akiknek akkor kellett volna megszólalni. Akik természetesen akikor is a kõz javáért dolgoztak és most is értünk dolgoznak... Akik talán éppen most koszorúznak valahol a régi és soron következõ vétkeik miatt.
Itt élünk ebben az országban ahol mindet el lehetett és el lehet sikálni. Ahol minden eladó volt: hol pénzért, hol egy jobb állásért, vagy csak pusztán a verés, az akasztás elkerülése végett. Itt élünk ahol mindig magára maradt aki fel mert lépni a jogtiprások ellen. Itt ahol mindig példát statuáltak a lázadókon.

Fõleg így van ez mostanában amikor már a légtér használatának s a széndioxid kibocsátásának jogát is eladták: Ahol szinte már az élethez való jogainkat is pénzé tették. Ahol a termelõket kifosztó "szakember" miniszter lehet. Ahol száz milliókért íratnak, semmire se használható tanulmányokat, Ahol milliárdok folynak el a hazugság reklámokra. Ahol mindezekért senki se felel.

Zsanettnek tehát nálam, s még nagyon sokunknál, igaza van. Csak hát Zsanett egyedül, törékeny lányként, mire mehet ezzel az irdatlan nagy, mocskában, bûzében rothadó szörnyeteg rendszer ellen? Mire mehet itt, ahol olyan szakértõk is szakértenek akik szerint róják a betû sorokat, hogy hol csörög több obulus, hol esik le egy újabb lehetõség, egy újabb zsíros megbízás?

Mit remélhetünk ott ahol már a fizika törvényi se számítanak. Ahol a kettõ több lehet mint a három. Ahol a szerda megelõzheti a csütörtököt. Ahol a hatalom csúcsain úgy lehet hazudni, hogy arról már természetes módon beszélünk. Ahol a hazugság se hazugság már, hanem közállapot.
Úgy hogy én tudom: Zsanettnek itt és most buknia kell. Mert meg kell tanulni neki is leckét: hogy nem lehet szembe menni az emberi jogokon alapuló haladó hagyományainkkal... Meg kell tanulnia, hogy mások is okuljanak belõle. Úgy kell járnia mint a többi reménykedõnek, a többi úttörõnek, akik elõtte jártak, s lázadni mertek. Akik aztán cellák magányában várták a szabadulást vagy a hóhér kötelét, a szerint, mekkora elrettentetésre volt éppen szükség. Mert ennek a rendszernek ez a lényege a fundamentuma. Nehogy valaki azt higgye hogy itt megváltozhatnak a dolgok; hogy itt az ilyen Zsanett félék, a szürke kis senkik szembe fordulhatnak a csuklyás fiúkkal, a vízágyukkal, a könnygázt, sortüzet, verést elrendelõkkel, s a mögöttük álló apparátussal, akik ezt a pénzbõl szarból összegyúrt rendszert védik oltalmazzák. Gondoljunk csak bele: hát mi lenne itt ha meginogna ez az erõ amit a hazugságok indái tartanak össze?

Úgy hogy szükségtelen lehatolni a részletekig. Igazán semmit nem számit az, hogy voltak bizonyítékok. Hogy a látleletet végzõ orvosnak igen is határozott szakmai véleménye van. S természetesen az sem számit, hogy megvárták azt amíg a térfigyelõ kamerák felvételeit hivatalból letörlik és csak aztán kezdenek "dolgozni" a rendünk, biztonságunk védõi... S ha valaki mégis eljutna odáig és megkérdezné miért: hát azt kapná amit eddig minden esetben mondtak. Példának okáért: azért kellett megsemmisíteni a perdöntõ bizonyítékokat mert nem volt számukra hely... Vagyis: megint szakmai hiba történt mint már annyiszor... Na és? Mi van akkor? A cinizmus határtalan. S a törvény õreivel szemben elvárható bizalom elillant mint a nyári harmat...

S talán nem árt emlékezetni arra, hogy itt nem csak Zsanettet erõszakolták meg hanem még százezreket milliókat ha nem is testileg de lélekben, naponta, többször...
S termesztésen az sem számit, hogy ez a lány sok ezer megalázott nõ közül, sok-sok jogtipró eset után, vállalta a megszólalást és az ezzel járó meghurcolást. S vállalta az újbóli megmérettetést mindazok ellenére, hogy ez a magyar média mindent megtett azért, hogy végighúzzák az ország nyilvánosságának porában, s pellengére állítsák világnak szégyenére.

Amúgy pedig, repültek itt már fõrendõrök is, akik azt hitték hátra lehet nézni, mert megváltozott a rendszer. Hát tévedtek. Most itt állnak a sóbálvány szobraik a magyar parlament fõbejárat elõtt. Csak éppen nem láthatjuk õket. Ott vannak az elherdált igazsággal együtt a tudat alatt. Ott vannak a zsigereinkben a mindennapi gondolatinkban. Úgy hogy ne reménykedjünk itt, hogy majd egy újabb fõembernél megszólal a lelkiismeret... Nem szólal már meg itt semmi és senki. Halottak birodalma már ez az ország. A halott lelkek, halott kelkiismertek birodalma.

Barkuti Jenõ