A háború előtt a gázai vezetők rendkívül népszerűtlenek voltak - de az izraeli fellépés megváltoztathatja ezt a helyzetet.
Amióta a Hamász október 7-i kegyetlen támadásai egyetlen nap alatt több mint 1400 izraeli halálát okozták, Izrael válasza súlyos áldozatokat követelt a gázai lakosságtól. A palesztin egészségügyi minisztérium szerint eddig több mint 6000 gázai halt meg és több mint 17 000 sebesült meg Izrael légibombázásaiban. Az áldozatok száma gyorsan sokkal magasabbra emelkedhet, ha Izrael folytatja a várható szárazföldi inváziót. Isaac Herzog izraeli elnök, Benjamin Netanjahu miniszterelnök, Ariel Kallner, a Knesszet tagja és más prominens tisztségviselők olyan katonai hadjáratot sürgetnek, amely Gáza egész területére kiterjed. Az izraeli rakéták már lerombolták a gázai épületek mintegy öt százalékát, köztük olyan területeken is, ahol a palesztinok menedéket kerestek, miután eleget tettek az izraeli felhívásnak, hogy kiürítsék otthonaikat. Izrael egyes vezető tisztségviselői a Hamász 2006-os palesztin parlamenti választásokon elért sikerére hivatkozva gyakorlatilag kijelentették, hogy minden gázai lakos a Hamász terrorista infrastruktúrájának része és bűnrészes a csoport atrocitásaiban - és ezért az izraeli megtorlás legitim célpontjai.
Az az érv, hogy Gáza teljes lakossága felelőssé tehető a Hamász tetteiért, gyorsan hiteltelenné válik, ha a tényeket nézzük. Az Arab Barometer, egy kutatóhálózat, amelynek társfőmunkatársai vagyunk, felmérést végzett Gázában és Ciszjordániában néhány nappal az Izrael és a Hamász közötti háború kitörése előtt. Az itt először közzétett eredményekből kiderül, hogy a Hamász támogatása helyett a gázaiak túlnyomó többsége inkább csalódott a fegyveres csoport eredménytelen kormányzása miatt, miközben rendkívüli gazdasági nehézségekkel kell szembenézniük. A gázaiak többsége nem csatlakozik a Hamász ideológiájához sem. A Hamásszal ellentétben, amelynek célja az izraeli állam elpusztítása, a megkérdezettek többsége a kétállami megoldást támogatta, amelyben a független Palesztina és Izrael egymás mellett létezne.
A folyamatos erőszak nem fogja közelebb hozni a gázaiak többségének remélt jövőt. Ahelyett, hogy megszüntették volna a terrorizmus iránti szimpátiát, a korábbi izraeli fellépések, amelyek megnehezítik a gázaiak életét, növelték a Hamász támogatottságát. Ha a jelenlegi gázai katonai hadjárat hasonló hatást gyakorol a palesztin közvéleményre, az tovább hátráltatja a hosszú távú béke ügyét.
NÖVEKVŐ FRUSZTRÁCIÓ
Az Arab Barométer ciszjordániai és gázai felmérése, amelyet a Palesztin Politikai és Felméréskutató Központtal partnerségben és a National Endowment for Democracy támogatásával végeztek, pillanatképet nyújt az átlagpolgárok véleményéről a legutóbbi konfliktus előestéjén. Az Arab Barométer a régió legrégebben futó és legátfogóbb közvélemény-kutatási projektje, amely 2006 óta nyolc felmérési hullámot végzett a Közel-Kelet és Észak-Afrika 16 országában. Valamennyi felmérést úgy tervezték, hogy országos reprezentatív legyen, a legtöbb felmérést (beleértve a legutóbbi ciszjordániai és gázai felmérést is) a válaszadók lakóhelyén, személyes interjúk formájában végzik, és az összegyűjtött adatokat nyilvánosan hozzáférhetővé teszik. A felmérés kérdései minden egyes országban a válaszadók különböző gazdasági, politikai és nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos attitűdjeit és értékeit kívánják felmérni.
Legutóbbi interjúinkat szeptember 28. és október 8. között végeztük, 790 válaszadó megkérdezésével Ciszjordániában és 399 válaszadóval Gázában. (A gázai interjúk október 6-án fejeződtek be.) A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a gázaiak nagyon kevés bizalmat táplálnak a Hamász vezette kormányuk iránt. Arra a kérdésre, hogy mennyire bíznak a Hamász vezetésében, a válaszadók többsége (44 százalék) azt mondta, hogy egyáltalán nem bízik; a "nem sok bizalom" volt a második leggyakoribb válasz, 23 százalék. A gázaiak mindössze 29 százaléka fejezte ki "nagymértékben" vagy "eléggé" bizalmát a kormány iránt. Továbbá 72 százalékuk szerint a kormányzati intézményekben nagy (34 százalék) vagy közepes (38 százalék) a korrupció mértéke, és csak egy kisebbség gondolta úgy, hogy a kormány érdemi lépéseket tesz a probléma megoldására.
Arra a kérdésre, hogyan szavaznának, ha elnökválasztást tartanának Gázában, és a szavazólapon Iszmail Haníje, a Hamász vezetője, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke és Marwan Barghouti, az Abbász vezette Fatah párt központi bizottságának bebörtönzött tagja szerepelne, a válaszadóknak csak 24 százaléka mondta, hogy Haníje mellett tenné le a voksát. Barghouti kapta a legnagyobb arányú támogatást 32 százalékkal, Abbász pedig 12 százalékot. A megkérdezettek 30 százaléka mondta azt, hogy nem venne részt. A gázaiak véleménye a Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóságról sem sokkal jobb. Enyhe többségük (52 százalék) úgy véli, hogy a Palesztin Hatóság teher a palesztin nép számára, és 67 százalékuk szeretné, ha Abbász lemondana. A gázaiak nemcsak a Hamászból, hanem az egész palesztin vezetésből kiábrándultak.
Gáza gazdasági problémáinak jelentősége is világosan megmutatkozott a felmérés eredményeiben. A Világbank szerint a gázai szegénységi ráta a 2011-es 39 százalékról 2021-re 59 százalékra emelkedett. Sok gázai lakosnak nehézséget okoz az alapvető szükségletek biztosítása mind a szűkösség, mind a költségek miatt. A felmérésben részt vevők 78 százaléka mondta azt, hogy az élelmiszerek elérhetősége közepes vagy súlyos problémát jelent Gázában, míg mindössze öt százalékuk mondta azt, hogy egyáltalán nem jelent problémát. Hasonló arányban (75 százalék) számoltak be arról, hogy közepes vagy súlyos nehézségeket okoz az élelmiszerek beszerzése még akkor is, ha azok rendelkezésre állnak; mindössze hat százalék mondta azt, hogy az élelmiszerek megfizethetősége nem jelent problémát.
A gázai háztartások élesen érezték az élelmiszerhiány hatását. A válaszadók 75 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt 30 nap során valamikor elfogyott az élelmiszere, és nem volt pénze, hogy vásároljon belőle. Összehasonlításképpen, a 2021-es Arab Barométer felmérésében csak 51 százalék nyilatkozott ugyanígy. Ez a változás mindössze két év alatt riasztó. A gázaiak kénytelenek voltak átállítani a szokásaikat, hogy megpróbáljanak megélni: 75 százalékuk azt mondta, hogy kevésbé kedvelt vagy olcsóbb élelmiszereket kezdett vásárolni, 69 százalékuk pedig azt, hogy csökkentette az étkezések méretét.
A gázaiak többsége az élelmiszerhiányt inkább belső problémáknak, mint külső szankcióknak tulajdonította. Izrael és Egyiptom 2005 óta blokád alá vette a Gázai övezetet, korlátozva a területre be- és onnan kiáramló emberek és áruk forgalmát. A blokád erőssége változó volt, de jelentősen szigorodott, miután a Hamász 2007-ben átvette az ellenőrzést Gáza felett. Mindazonáltal a felmérésben részt vevők többsége (31%) a kormányzati rossz gazdálkodást jelölte meg a gázai élelmiszerellátás bizonytalanságának elsődleges okaként, 26% pedig az inflációt okolta. Mindössze 16 százalék tette felelőssé a kívülről kivetett gazdasági szankciókat. Röviden, a gázaiak nagyobb valószínűséggel okolták anyagi helyzetükért a Hamász vezetését, mint Izrael gazdasági blokádját. A felmérés óta azonban ez a felfogás megváltozhatott. Izrael az október 7-i támadásokat követően leállította a Gázába irányuló víz-, élelmiszer-, üzemanyag- és áramellátást, ami mély humanitárius válságba sodorta a területet. Azóta némi nemzetközi segély érkezett Gázába, de a palesztinok által átélt szenvedés valószínűleg olyan módon keményítette meg a palesztinok hozzáállását, amely alááshatja a hosszú távú békét és stabilitást.
NINCS TÖBBÉ POLITIKA A SZOKÁSOS MÓDON
Összességében a felmérés válaszai azt mutatják, hogy a gázaiak politikai változásra vágynak. A 2021 óta bekövetkezett nyolc százalékpontos csökkenés során mindössze 26 százalékuk mondta azt, hogy a kormány nagyon (három százalék) vagy nagymértékben (23 százalék) reagál az emberek igényeire. Arra a kérdésre, hogy mi a leghatékonyabb módja annak, hogy az átlagemberek befolyásolják a kormányt, a többség azt válaszolta, hogy "semmi sem hatékony." A következő legnépszerűbb válasz az volt, hogy személyes kapcsolatokat kell felhasználni egy kormánytisztviselő eléréséhez. A gázaiak többsége nem látott lehetőséget arra, hogy nyilvánosan kifejezzék a Hamász vezette kormánnyal kapcsolatos sérelmeiket. Mindössze 40 százalékuk mondta azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nagy vagy mérsékelt mértékben biztosított, és 68 százalékuk úgy vélte, hogy a békés tüntetésen való részvétel joga nem vagy csak korlátozott mértékben védett a Hamász uralma alatt.
A gázaiak mintegy fele a demokrácia támogatását fejezte ki: 48 százalékuk megerősítette, hogy "a demokrácia mindig előnyösebb, mint bármely másfajta kormányzás." A válaszadók kisebb hányada (23 százalék) jelezte, hogy nem bízik semmilyen típusú rendszerben, és egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy "a magamfajta emberek számára nem számít, hogy milyen kormányunk van." Mindössze 26 százalék értett egyet azzal, hogy "bizonyos körülmények között egy nem demokratikus kormányzat előnyösebb lehet." (Ez utóbbi eredmény hasonló az Egyesült Államokban végzett felmérés eredményeihez, ahol egy 2022-es felmérésben minden ötödik 41 éves vagy annál fiatalabb felnőtt egyetértett azzal az állítással, hogy "a diktatúra bizonyos körülmények között jó lehet".)
Tekintettel arra, hogy a gázaiak többsége rossz véleménnyel van a kormányáról, nem meglepő, hogy rosszallásuk kiterjed a Hamászra mint politikai pártra is. A megkérdezettek mindössze 27 százaléka választotta a Hamászt, mint preferált pártot, valamivel kevesebb, mint az Abbász vezette, Ciszjordániát kormányzó Fatahot (30 százalék). A Hamász népszerűsége a Gázai övezetben is visszaesett, a 2021-es felmérés 34 százalékos támogatottságáról. A friss válaszok között figyelemre méltó demográfiai eltérések is vannak. A 30 év alatti felnőttek 33 százaléka fejezte ki támogatását a Hamász iránt, szemben a 30 éves és idősebbek 23 százalékával. A szegényebb gázaiak pedig kisebb valószínűséggel támogatták a Hamászt, mint tehetősebb társaik. Azok körében, akik nem tudják fedezni alapvető kiadásaikat, mindössze 25 százalék támogatta a hatalmon lévő pártot. Azok körében, akik tudnak, ez az arány 33 százalékra emelkedett. Az a tény, hogy a szörnyű gazdasági körülmények által leginkább érintettek és azok, akik emlékeznek a Hamász uralma előtti életre, nagyobb valószínűséggel utasították el a pártot, aláhúzza a gázaiak Hamász mozgalom iránti támogatásának határait.
JÖVŐKÉPEK
A vezetési stílus nem az egyetlen dolog, amit a gázaiak kifogásolnak a Hamászban. A gázaiak nagyjából nem osztják a Hamász célját, Izrael állam felszámolását. Amikor az izraeli-palesztin konfliktus három lehetséges megoldási lehetőségét mutatták be (valamint az "egyéb" választási lehetőséget), a felmérésben részt vevők többsége (54 százalék) az 1993-as oslói megállapodásban felvázolt kétállami megoldást támogatta. Ebben a forgatókönyvben Palesztina állam Izrael állam mellett állna, határaik az 1967-es hatnapos háború előtti de facto határvonalon alapulnának. E megoldás támogatottsága 2021 óta nem sokat változott; abban a felmérésben a gázai válaszadók 58 százaléka választotta a kétállami megoldást.
Némileg meglepő, hogy a közelmúltbeli ellenségeskedések kezdete előtt milyen kevés vonzerőt nyertek az alternatív politikai megoldások a gázaiak körében, tekintve, hogy a kétállami megoldás most mennyire valószínűtlennek tűnik. A felmérés két másik lehetőséget is felvetett: egy izraeli-palesztin konföderációt - amelyben mindkét állam független, de továbbra is szoros kapcsolatban áll egymással, és lehetővé teszi az állampolgárok szabad mozgását -, valamint egy egységes államot a zsidók és az arabok számára. Ezek 10, illetve 9 százalékos támogatást kaptak.
Összességében a gázaiak 73 százaléka támogatta az izraeli-palesztin konfliktus békés rendezését. A Hamász október 7-i támadásának előestéjén a gázaiak mindössze 20 százaléka támogatta a katonai megoldást, amely Izrael állam megsemmisítését eredményezné. Az ilyen választ adók egyértelmű többsége (77 százalék) egyben a Hamász támogatója is volt, ami a felnőtt lakosság mintegy 15 százalékát teszi ki. A fennmaradó, fegyveres fellépést pártoló válaszadók 13 százaléka politikai hovatartozás nélkül nyilatkozott.
A gázaiak nagyjából nem osztják a Hamász célját, Izrael állam felszámolását.
A gázaiak véleménye az arab államok és Izrael közötti kapcsolatok normalizálásáról eközben következetesen negatív volt. A legutóbbi felmérésben mindössze 10 százalékuk fejezte ki egyetértését ezzel a kezdeményezéssel - ugyanannyi, mint 2021-ben. Sok gázai valószínűleg felismeri, hogy az arab szolidaritás kulcsfontosságú egy olyan politikai megállapodás biztosításához, amely magában foglal egy független palesztin államot. Ha az arab országok anélkül rendeznék nézeteltéréseiket Izraellel, hogy az izraeli-palesztin konfliktus megoldását a normalizáció előfeltételévé tennék, a kétállami megoldáshoz fűződő minden lappangó remény elpárologna.
A Hamász Izrael elleni támadása előtt a gázaiak külpolitikai nézetei egyrészt az Egyesült Államok bizonyos politikai prioritásaival való egyezést, másrészt az Egyesült Államokkal szembeni bizalmatlanságot sugallták. Hetvenegy százalékuk ellenezte Oroszország ukrajnai invázióját. Huszonhat százalékuk fejezte ki azt az óhaját, hogy Gáza szorosabb gazdasági kapcsolatokat alakítson ki az Egyesült Államokkal - ez valamivel kisebb arány, mint az Iránnal vagy Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok elmélyítését szorgalmazók aránya (mindkét esetben 32 százalék). A gázaiaknak azonban csak 15 százaléka vélte úgy, hogy Joe Biden amerikai elnök politikája jó vagy nagyon jó volt az arab világ számára. Az elmúlt hetekben pedig minden bizonnyal csökkent mind Biden, mind az Egyesült Államok elismertsége, mivel Gázában, Ciszjordániában és a térség arab országaiban széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy Washington Izrael segítségére sietett Gáza kárára.
Egy utolsó megállapítás - amelyet most számtalan médiajelentés támaszt alá, amelyek a gázaiak gyötrelméről számolnak be, miközben az egyre fokozódó erőszak arra kényszeríti őket, hogy elmeneküljenek otthonukból - az emberek kötődésének ereje ahhoz a földhöz, amelyen élnek. A megkérdezett gázaiak túlnyomó többsége - 69 százalékuk - azt állította, hogy soha nem gondolt arra, hogy elhagyja szülőföldjét. Ez magasabb arány, mint az iraki, jordániai, libanoni, marokkói, szudáni és tunéziai lakosoké, akiknek ugyanezt a kérdést tették fel. (Mindezen országok esetében a rendelkezésre álló legfrissebb adatok az Arab Barometer 2021-22-es felmérési hullámából származnak.) A gázaiak egy sor kihívással néznek szembe, az egyre súlyosbodó gazdasági válságtól kezdve a nem reagáló kormányon át a független államisághoz vezető, lehetetlennek tűnő útig, de rendíthetetlenül vágynak arra, hogy Gázában maradjanak.
MEGTÖRNI A KÖRFORGÁST
Az Arab Barométer felmérés eredményei sivár képet festenek Gázáról az október 7-i támadások előtti napokban. A Hamász-kormány, amely képtelen volt foglalkozni a polgárok létfontosságú aggodalmaival, elvesztette a lakosság bizalmát. Kevés gázai támogatta a Hamász célját, Izrael állam elpusztítását, ami miatt a gázai vezetők és a lakosság megosztottá váltak az izraeli-palesztin konfliktus jövőbeli irányát illetően. A gázaiak túlnyomó többsége határozottan a békés megoldást támogatta, és olyan vezetőkre vágytak, akik képesek lennének egy ilyen megoldást megvalósítani és javítani a gázaiak általános életminőségét. Eddig azonban saját kormányuk és az izraeli kormány politikája megakadályozta, hogy mindkét fronton előrelépés történjen.
A palesztinok életkörülményei jobbak Ciszjordániában, mint Gázában, de a gazdasági és politikai helyzet még mindig zord. A ciszjordániai válaszadók közel fele (47 százalék) számolt be arról, hogy az elmúlt hónapban éhezett, és mindössze 19 százalékuk bízott a Fatah vezette ciszjordániai kormányban - ez még alacsonyabb arány, mint a Hamász kormányában bízó gázaiaké. A kormányzati kudarcok azonban nem késztették a ciszjordániai palesztinokat arra, hogy a Hamász mögé álljanak. Arra a kérdésre, hogy melyik párthoz érzi magát a legközelebb, a ciszjordániai válaszadók mindössze 17 százaléka jelezte, hogy a Hamászt támogatja. A Fatah támogatása ugyanannyi volt, mint Gázában (30 százalék). Az egyes vezetőkkel kapcsolatban azonban a ciszjordániai lakosok válaszai széles körű elégedetlenséget - és különösen Abbásszal szembeni elégedetlenséget - tükröztek. Egy hipotetikus elnökválasztáson Barghouti volt a legjobb választásuk, akárcsak Gázában, 35 százalékkal, míg csak 11 százalék választotta Haniyeh-t, a Hamász vezetőjét, és hat százalék Abbászt, a hivatalban lévő ciszjordániai vezetőt. A megkérdezettek közel fele, 47 százaléka azt mondta, hogy nem vesz részt a választásokon.
Az izraeli-palesztin békefolyamathoz való hozzáállást tekintve a kétállami megoldás támogatottsága Ciszjordániában valamivel alacsonyabb volt, mint Gázában (49 százalék az 54 százalékkal szemben), és az arab-izraeli normalizáció ellenzése valamivel magasabb volt. A ciszjordániai válaszadóknak csupán öt százaléka helyeselte a regionális közeledést, szemben a gázaiak 10 százalékával. Bár a különbségek csekélyek voltak, ezek a viszonylag megkeményedett ciszjordániai attitűdök valószínűleg a palesztinok és az izraeli telepesek és katonák közötti, az elmúlt hónapokban kialakult feszültségek következményei. A felmérés megállapítása, miszerint a palesztinok nagyjából fele még mindig támogatja a kétállami megoldást, adhat némi reményt a hosszú távú békére, de az eredmények nem sok bizakodásra adnak okot a rövid távú stabilitást illetően. A palesztin vezetés mélységes népszerűtlensége, különösen Ciszjordániában, megkérdőjelezi a Palesztin Hatóság Gáza feletti ellenőrzésének visszaállítását, amit egyes médiumok az újjáépítés következő lépéseként javasoltak a Hamász elleni izraeli katonai hadjárat befejezése után.
Az izraeli kormánynak most önmérsékletet kell tanúsítania.
Ahogy Izrael gázai műveletei eszkalálódnak, a háború felfoghatatlan áldozatokat fog követelni a civilektől. De még ha Izrael "egyenlővé tenné a Gázai övezetet", ahogyan azt néhány sólyom-politikus az Egyesült Államokban szorgalmazta, akkor is kudarcot vallana a Hamász kiirtására irányuló küldetésében. Kutatásaink azt mutatják, hogy az izraeli fellépések Gázában leggyakrabban a Hamász támogatásának és szimpátiájának növekedéséhez vezetnek az egyszerű gázaiak körében. A Hamász a 2006-os parlamenti választásokon a palesztin szavazatok 44,5 százalékát szerezte meg, de a csoport támogatottsága zuhant, miután 2007 júniusában a Hamász és a Fatah közötti katonai konfliktus a Hamász gázai hatalomátvételével végződött. A Palesztin Politikai és Közvélemény-kutató Központ 2007 decemberében végzett felmérése szerint a gázaiak mindössze 24 százaléka nyilatkozott kedvezően a Hamászról. A következő néhány évben, ahogy Izrael szigorította a Gázai övezet blokádját, és a gázai átlagemberek érezték ennek hatásait, a Hamász támogatottsága nőtt, és 2010-ben elérte a 40 százalékot. Izrael ugyanebben az évben részben enyhítette a blokádot, és a Hamász támogatottsága a Gázai övezetben kiegyenlítődött, majd 2014-ben 35 százalékra csökkent. Azokban az időszakokban, amikor Izrael keményen fellép Gáza ellen, úgy tűnik, a Hamász keményvonalas ideológiája nagyobb vonzerővel bír a gázaiak számára. Így ahelyett, hogy az izraeliek és a palesztinok a békés megoldás felé mozdulnának, az izraeli politika, amely a Hamász felszámolása nevében fájdalmat okoz Gázának, valószínűleg az erőszak körforgását állandósítja.
A kör megtöréséhez az izraeli kormánynak most önmérsékletet kell tanúsítania. Lehet, hogy a Hamász vezette kormányt nem érdekli a béke, de empirikusan helytelen, ha az izraeli politikai vezetők minden gázai lakost ugyanezzel vádolnak. Valójában a gázaiak többsége nyitott az izraeli-palesztin konfliktus tartós, békés megoldására. A Gázában élő emberek nézeteit azonban még mindig gyakran félreértelmezik a közbeszédben, még akkor is, ha az olyan felmérések, mint az Arab Barométer, folyamatosan azt mutatják, hogy ezek a narratívák mennyire eltérnek a valóságtól.
Közvetlenül az izraeli és különösen az amerikai vezetőknek biztosítaniuk kell a gázai civilek biztonságát, akik közül 1,4 millióan már elvándoroltak. Az Egyesült Államoknak az ENSZ-szel együttműködve egyértelmű humanitárius folyosókat és védett zónákat kell létrehoznia, és Washingtonnak hozzá kell járulnia az ENSZ felhívásához, amely 300 millió dolláros segélyt kér a palesztin civilek védelmére - több tucat amerikai szenátor kijelentette, hogy támogatni fogja ezt a lépést. Végezetül Izraelnek és az Egyesült Államoknak el kell ismernie, hogy a palesztin nép alapvető partner a tartós politikai rendezés megtalálásában, nem pedig akadály e tiszteletre méltó cél elérésében. Ha a két ország csak katonai megoldásokat keres, akkor valószínűleg a Hamász karjaiba kergetik a gázaiakat, ami az elkövetkező években garantálja az erőszak kiújulását.